Február másodikán elkezdtük az óvodát. Reggel 9 órára elvittem, majd 11 óra körül haza is hoztam 39 fokos lázzal. Ez a hét erről is szólt. Mind a négyen fetrengtünk a láztól és a gyengeségtől, a férjem és a lányom annyira köhögtek, hogy már lassan nekem is elviselhetetlen volt.

Sár, sár, sár

Olyan a sár, hogy nehezen hittem el, hogy ilyen létezik. Ragad, kemény, mégis olyan könnyedén bele lehet süppedni térdig, hogy ihaj. A szép bordó autó kívül, belül sáros, koszos, poros. Főleg az zavar, hogy belül. Ráadásul sár szaga van az autónak. Eleinte próbáltam védeni, amit lehet. A gyerekek ülésébe egy-egy pólót tettem, hogy legalább azt megvédjem. A két póló koszosan, egy csomóban, letaposva hever a padlón, mint két kutya rongy. Olyan rosszul néz így ki, hogy már gusztusom sincs kiszedni. Sokkal rosszabb, mintha csak sáros lenne az a kocsi.