A múlt hét vége csupa izgalom volt! A csütörtök délelőttöt a konyhában töltöttem, hogy tudjak egy kis ellátmányt vinni a férfiaknak, akik megállás nélkül dolgoztak, hogy minden elkészüljön, mire eljön a várva várt pillanat.

Ezzel indultam útnak és mikor kiértem a Telepre, engem is elfogott az izgalom, amikor megláttam a kamiont! :)

A gyerekek is teljesen lázba jöttek, főleg a fiam, akit innentől kezdve semmi más nem érdekelt. Még a kamion tartalma sem.

Pedig ők sem mindennapi látvány! :) Vemhes mind az összes. Nagyon izgalmas, alig várom, hogy megszülessenek a kicsik. Bevallom, engem nagyon izgatott, hogy vajon rugdosnak-e a bocik is úgy, mint a kisbabák. Mivel nem értek hozzá, vemhes üszőt sem láttam még sosem, szép csendben megfigyeltem a pocakjukat. Bizony, az övék is mozog, dudorodik. Lehet, hogy ez egyértelmű, de én úgy voltam vele, hiszem, ha látom. :) Láttam. 

Egész nyugodtak voltak ahhoz képest, hogy meglehetősen sokat utaztak a kamionban, ráadásul vemhesen. Egyedül a kislányom kavarta fel őket, de ha ő megjelent a színen, szegények egymást taposva menekültek előle. A gyermekem vígan dudorászva sétálgatott a kis élénk rózsaszín ruhájában, ők pedig fejvesztve menekültek előle. Ő pedig ment oda, hogy szeretné simogatni, puszilgatni őket. Másnapra össze is jött. Legalábbis a simogatás. Egyik-másik tűri a simizést, de a nagy többség azért még hátrál. 

Íme az én tehén terelő kislányom! Azt beszéltük, összeállhatna egy kutyával és ketten nagyon szépen elterelgetnék szükség esetén az állományt.

Mindeközben a fiamat kizárólag az érdekelte, hogy valahogyan felkerüljön a kamion vezetőfülkéjébe (sikerült is), illetve a szokásos, beülni a traktorba és ott jól elleni. 

Hétvégén végre eljött az én nagy pillanatom is. Nem vágytam én többre ennél. :)

Közönségem is volt, akik izgatottan, vágyakozva (a víz a mindenük) lesték, milyen jót játszom és közben az autó is tiszta lesz.

Akárki, akármit mond, nekem így tetszik!

Az persze más kérdés, hogy ugyanolyan büdös, koszos belülről, mint amilyen volt, de jövő héten, ha megyünk a Városba, azt is felszámolom. Fel én!

A gyerekeknek szuper hétvégéjük volt, lazulhattak a szomszéd kislánnyal,

Anyuci is mindent megtett:

de kettesben is tudtak egy kis időt tölteni, hogy megbeszéljék a dolgaikat nyugodtan. :)

Ennyi izgalom, azt hiszem csak Falun érheti az ember, a Városban egy hónap alatt nem történik annyi minden, mint itt egy pár nap leforgása alatt. Pedig azt hittem, egy faluban teljesen lelassult az élet, nem történik semmi és ha az ember egy kis izgalomra vágyik, egész nap kint kell sepregetnie a ház előtt, hogy valamibe belefusson. Egyelőre csak az udvaron sepregetek, azt is roham tempóban, kapkodva, hogy azért mégis tiszta legyen az udvar.