Múlt héten a szülőin az óvónéni olyat talált mondani, hogy most kezdődik a sáros időszak. Nagy erőfeszítésembe tellett nem felállni és magyarázatot követelni. Milyen sáros időszak????? Amióta leköltöztünk, ádáz harcot vívok a cuppogós, ragadós, mindent elborító sárral, erre valaki azt mondja, hogy a java majd csak ezután jön? Szörnyű érzés volt, ami szúrós gombócként befészkelte magát a gyomromba, lüktetett a fülemben és a szemem előtt is mindenféle rémképek cikáztak. Másnap "elő is vettem" egy helyi lakost, hogy mégis mi volt ez a kijelentés, miről beszélnek? Ő végül csak a tavasszal magyarázta. Kicsit megnyugodtam. Nem kellett volna. A héten elkezdett esni az eső. Hétfőn kérdeztem a férjemet, mit gondol, ki tudunk-e menni a Telepre. Kedvesen, lelkesen mondta, hogy persze, hiszen nem olyan vészes. Mint anya, ezt meg kellett volna rendesen hallanom. Mivel szerettem volna kivinni őket és én is szerettem volna kimenni, így gumicsizma felhúz, menjünk. Mikor kiértünk, már láttam, hogy menni is kellene haza. Nem tettem, hanem kerestem egy "kevésbé sáros" helyet és ott kiszálltunk. A betont vékony, gyakorlatilag agyag réteg borította, olyan kis finom, selymes, de életveszélyesen csúszós, de még azért cuppogós, ragadós is. Szerintem maximum 10 percet voltunk ott, de ha lehet még szutykosabb lett a kocsi és a gyerekek is nyakig sárosak lettek. Ráadásul, a Telephez vezető utat is ez a kis hamis réteg borítja és mint kiderült, bizony ezen négy kerékkel kell menni. Az újpesti pályán a jég nem fogott ki a kocsimon, de ezen a sáron, bizony irányíthatatlan a kocsi, ha az ember nem figyel. Minden képzeletet felülmúl. Természetesen van, aki nem látja ennyire tragikusnak ezt a sár dolgot:

A Faluban a sár az emberek életének része és felkészültebbek, mint én. Minden udvaron van sárkaparó, nálunk például kettő is van. Nem ritka az sem, hogy a kapu elé is tesznek, hogy már az udvarra se vigye be senki a sarat. A kedvencem az utcánkban levő kerékpár támasszal egybekötött kaparó. Ami egyébként valóban praktikus, hiszen kerékpár támasz is van szinte minden ház előtt. Legalábbis a régebbi házak előtt.

Természetesen az óvoda bejáratánál is van sárkaparó. :)

Valamelyik nap, az ovis farsangra készülődve sütöttem három tepsi csokis-mazsolás kekszet. Gondoltam, viszek át egy tányérral a szomszéd kislánynak. Át is szaladtam (természetesen papucsban), de amikor jöttem vissza, nem volt kedvem az úton menni, gondoltam, felmegyek a járdára és egy dús füves kapubejárót néztem ki, amin "átszaladok". Naiv városi gyerek vagyok én, nem gondoltam, hogy baj lehet, hiszen vastagon fű borítja azt a kapubejárót. Rálibbentem és már éreztem is, ahogy puhán magába szippant az a rettenet. Legalább használom a sárkaparót, nem csak dísznek van ott. Egyébként a gyerekek már megtanulták, hogy ha nagyon sárosak, azzal le tudják húzni a nagyját. Most én is megtanultam, mire való.