2015. már 03.

Hatodik hét - Rock on cowgirl!

írta: Falusi Élet
Hatodik hét - Rock on cowgirl!

Csukd be az ajtót bébi!

A hétvége csupa izgalomban telt, ugyanis már nagyon nyögtek, szuszogtak a tehénkék, folyamatosan lestük, mikor indulnak be az első ellések. Mindenki beteg volt ráadásul, így megbeszéltük, vasárnap ketten etetjük meg az állatokat és teszünk alájuk friss almot is. Pénteken meg is néztem, hogyan csinálják a mesterek.

img_3772.JPG

Alig vártam a vasárnapot! Elképzeltem, ahogy halált megvető bátorsággal bemegyek a tehenek közé, arrébb tessékelem őket a férjemtől tanult módon, majd ügyesen levágom a hálót a báláról, leszedem a nedves, rothadt részeket, mindeközben továbbra is ügyelve, hogy ne jöjjenek közel. Csupa izgalom ez az egész! :)

El is érkezett a várva várt pillanat, izgatottan lihegtem a férjem nyakában, megállás nélkül arra biztatva, hogy mondja, mit kell tennem, ne kíméljen ám! A traktor erre nem indult be, az indító kütyü a Másik Telepen volt, ami egy Másik Falu végén létezik. Mivel már ebédidő volt, hazakullogtam a gyerekekkel és mire felébredtek, a munka java már készen volt. Azért szerencsére még volt egy bála, amit be kellett vinni. Végre, eljött az én debütálásom ideje! Gondoltam, felveszem a karomba a lányomat, mert vele kiválóan lehet a teheneket hátrálásra kényszeríteni, de ő végül a traktorban utazott. Izgatottan topogtam a traktor körül, erre a férjem fogta magát, leszállt és mindent megcsinált egyedül. Mélységesen csalódott voltam, már majdnem vigasztalhatatlan lettem, mikor megcsillant a remény! Igen, valamit nem tud a férjem párhuzamosan az istállóból való kitolatással csinálni! Az ajtó tárva-nyitva! És én ezt a helyzetet villámgyorsan felismertem, odaugrottam és becsuktam a traktor után az istálló ajtaját. Csak úgy remegett a lábam az élményektől. Otthon boldogan és büszkén vettem a le a sáros, vizes ruhámat, soha jobban nem örültem még kosznak magamon.

Hétfőn viszont megtörtént, amire vártunk. Férjemet korán reggel már várta az első kis jövevény.

img_3803.JPG

img_3796.JPG

Gyorsan lábra állnak ezek a kis törpék. Akkorák, mint a kislányom, aki megállás nélkül visítja, hogy kisbaba bociiiiii. Csoda, hogy nem repítette még arrébb egyik anyuka sem.

img_3805.JPG

Ezt a születést pedig láttam. Nem is volt olyan sokkoló, mint hittem, bár véletlenül történt. Kerestem, hogy melyiknek akarnak izomlazítót adni, erre láttam, hogy ott valami már kicsit kint van, majd földbe gyökerezett lábakkal, pislogás nélkül néztem, ahogy megszületik egy kicsi boci. Egyáltalán nem bánom, így kerek a világ. Azóta folyamatosan születnek :).

Szólj hozzá