Végre, itt a tavasz! Süt a nap, finom, friss a levegő és végre egyre többet lehetünk kint. El is fáradunk rendesen estére. A gyerekek bámulatosan feltalálják magukat. Nincs (felállítva) trambulin itt:

Kép eltávolítva

Nincs csúszdás mászóka komplexum:

és persze, ami örök és megunhatatlan:

Kép eltávolítva

De nem csak az élvezet, hanem a munka is felélénkült, mindenki újult erővel áll neki a kinti munkáknak. Ezt a képet hétfő reggel, oviba menet készítettem. :)

Végre nekem is jutott komoly munka, megetethettem az egyik bocit, aki nem kap elég tejet az anyukájától. Evés után pedig hagyta, hogy kicsit megsimogassam, megvakargassam. Puha, selymes, ragyogó fekete szőre van, jobb volt, mint kutyát simogatni. Ő ugyanis egy cseppet sem büdös. Tegnap már a karámban etettem, ami még jobb volt, mert utána oda is bújt egy kicsit hozzám. Amikor persze felbukkant a kedves mama, gyorsan odébb álltam, nehogy valami buta félreértésbe keveredjek, aztán megmutassa, hol a helyem. 

Miközben etettem, odasompolygott egy kicsi üsző is, akinek olyan szemei voltak, mint egy rajzfilmbeli hercegnőnek, hatalmas szempillákkal. Alig hittem a szememnek, mert valami elképzelhetetlenül csajos pofija volt. Nagyon remélem, hogy sikerül lefotóznom, mert ilyet még nem láttam. Mondjuk másféle bocit se nagyon így közelről, de akkor is. 

A gumicsizmám egyébként nem csak szép, hanem meleg is, ugyanis ez bélelt. Annyi hátránya azért van azon felül, hogy cikiznek a színével, hogy ha bejön a meleg, kénytelen leszek olyat is venni, ami nem bélelt. Egyébként nekem tetszik a szín, ráadásul amikor vettem, csak ilyenből volt közel a méretemben és egyébként meg legalább gumicsizma. Van olyan városi, akinek még rendes csizmája sincs és úgy jön teheneket hajtani.

Viszont legalább olyan ügyesen múúúúzott, meg hőőőőzött, mint az apukája, akitől már én is megtanultam ezt a mesterséget. Résen is kell lenni, mert szöknek a csibészek.

A napom legjobb része, amikor kimegyünk a Telepre. Csend van, nyugalom és bármeddig tudom nézni az állatokat. Tegnap is leültem és csak néztem őket, ahogy legelnek, meg futkároznak. Persze amikor a kicsik először kerültek ki a szabadba és egyesével megnyalták a villanypásztort, majd hangos kecske mekegéssel hátra pattantak, az sem volt semmi, de ez a nyugalom, ez páratlan.

Este pedig jöhet a jól megérdemelt pihenés :).