A tizedik hét újabb áttöréssel indult. Segítettem behajtani az állatokat! Nagyon büszke voltam magamra, annak ellenére, hogy gyakorlatilag csak ott álltam és értelmesen néztem. Erről nincs kép, de én akkor is tudom, hogy megtörtént és igenis komoly szerepem volt, hogy akkor az állatok nem a legelőn éjszakáztak. 

A hét meglehetősen szeles volt és olyat tett, amit el sem hiszek, hogyan tudta.

Nem is nagyon voltunk a Telepen az elmúlt napokban, akkora szél volt, ráadásul a telepi szél akkora, mint a falusi ötször.

Itt a faluban más vallás uralkodik, így itt húsvét jövő héten lesz, ettől függetlenül ünneplőbe öltözött a "belváros". Ez az óvoda előtti park:

Ez pedig a központ központja:

Nagyon hangulatos. Főleg, hogy ezeket a képeket nem másról készítettem, mint a Nyuszitól kapott piros bicóról, amire úgy vágytam. Itt ugyanis mindenki kerékpárral közlekedik, ha esik, ha fúj. Persze a két gyereket egyelőre könnyebb gyalog vagy autóval szállítani. Óriási élmény volt kikerekezni vele a Telepre, főleg, hogy egy évig nem sportolhatok semmi olyat, amivel a fejem rázkódik, így ez tökéletes mozgásnak is.

Tegnap családoztunk egy kicsit, kellett a főzéshez némi hús:

Némi hagyma:

 Egy kis érdekesség :)

Állítólag levesnek is nagyon finom. Nekem egyelőre nagyon bizarr, úgyhogy nem én leszek az, aki levest főz belőle.

Ami még mókás (nekem), hogy rengeteg a méh (miután rengeteg a virág is) az udvaron és tele van minden méhpiszokkal. Az sörpadot is telerakták, sőt a kabátokat sem kímélték. Szerencsére a szél alábbhagyott, így tudtunk az udvaron is lenni.

A következő hét kihívása az lesz, hogy Emmát tudom-e az új piros bringán szállítani. :)