A kerékpározás akkora élmény! El is felejtettem már, hogy mekkora. Gyerekkoromban mindenhová bringával mentünk és már tudom, miért. A kis csomagom a hátam mögött szintén nagyon élvezi. Nézelődik, időnként pedig csapkodja a hátam, hogy gyorsabban tekerjek. A múlt hét ezzel telt. Mentünk mindenfelé, a kocsi közelébe se mentem :). A hét vége felé végre kaptunk egy kis meleget is. A lányom ki is szökött a teraszra napozni.

Természetesen jól meg is fázott, de nem az a lényeg.

A hétvégét és e hét elejét a Városban töltöttük. Sőt. Szombaton bementem a Citybe is, ráadásul tömegközlekedtem, úgyhogy most aztán úgy feltöltekeztem nagyvárosi élményekkel, hogy ihaj. Például szombat este sorban álltam 20 órától 21:15-ig egy mikroért, mert ugye itt a nyitva tartás megváltozása 200x erősebben érződik, mint például a Faluban.

Ha esetleg nem látszódna, ez egy kígyózó sor előttem. Természetesen nem én voltam az egyetlen, aki fotózgatta a karácsonyi hangulatot.

De nem ez volt az egyetlen olyan élmény, ami mély nyomokat hagyott bennem. Talán még pénteken olvastam egy "viccet" a Facebookon, ami azt hiszem, a falusi Facebook címet viselte és arról szól, hogy mit jelent falun a "közösségi háló". A vicc után pedig értelmesebbnél értelmesebb hozzászólások következtek, melyek szerint a vicc pont attól mókás annyira, hogy valójában nagy igazságokat tartalmaz. Végre kiteljesedett a fejemben a kép, amit a nagyvárosi emberek zöme kialakított a falusi létről. Amióta leköltöztünk, illetve egyáltalán tervbe vettük, mindenféle reakcióval találkoztunk, számtalan véleménnyel és elképzeléssel. Tehát: a falusi ember alapvetően egy szottyadt alkoholista. Reggel felkel, fél kiló nyers vöröshagymával betermel egy jó adag szalonnás tojásrántottát, majd egy méregerős pálinkával leöblíti. Ezután elmegy a kocsmába, ahol néhány deci kannás bor mellett elcseveg a többi naplopóval. Ebédre természetesen szalonnás tojásrántottát eszik, sok nyers hagymával, majd elolvassa a black out feliratot a szemhéján, belülről. Mikor valahogy észhez tér, hazatántorog, hogy békés családi körben elköltse a vacsorát, ami természetesen szalonnás tojásrántotta pálinkával, majd koszos gumicsizmástól beájul az ágyába. A falusi ember naplopó, alkoholista, ostoba, buta, tájékozatlan és kizárólag a szalonnát, a tojást és a vöröshagymát ismeri.  Az erdélyi ember ezzel szemben pedig félig szent, becsületes, eszes, elképesztő humora van és a világ legjobb, legerősebb pálinkáját készíti. Aki a közelébe megy annak a pálinkának ájultan esik össze.

Jártam én már olyan faluban, ahol sokan ittak keményen és éltek segélyből. De ez a falu éppen, egy olyan közösség, ahol az emberek dolgoznak és nem isznak. Az óvónéni például ilyenkor hajnalban kel, addig dolgozik a fóliában, amíg nem kezdődik az ovi, ahol ledolgozza a nyolc óráját, majd megy vissza sötétedésig robotolni. Feltételezem, nem ő az egyetlen, mert a falu majd' minden házában van fóliasátor. Egyébként, amikor Erdélyben jártam, nagyon sok pálinkát kóstoltattak velünk. Egyetlen egy ízlett, egy áfonya pálinka. Az valóban remek volt, mondtuk is a hölgynek, hogy abból kérnénk szépen nagyobb mennyiséget. Lelkesen, kedvesen hozta is nekünk, mi ugyanilyen lelkesen és kedvesen ki is fizettük a borsos árat. Aztán szépen, pár száz kilométerrel arrébb kiderült, hogy azokban az üvegekben, már nem az a pálinka van, amivel megkínáltak, hanem valami ízetlen lötty, ami még pálinkának sem volt mondható.

El is mondtam a férjemnek, hogy már nagyon zavar ez a korlátolt hozzáállás, majd megmutattam neki a gyémánt berakásos papucsomat, amit a városi udvarra vettem, mert ami ott volt, már elhoztam a falusi udvarra. Hozzáteszem, nem állt szándékomban ilyen szépséget venni, de felnőtt méretben, csak ilyen volt abban a boltban, ahová szombat délelőtt beszorultam, és eszembe sem jutott máshová is elmenni akkora tömegben és dugóban.

A férjem, amikor meglátta, egy nagyon durvát mondott.

- Ezt ugye a tanyára vetted? Majd amikor döbbenten néztem rá, ki is fejtette. Ez inkább oda illik, a faluba, meg a tanyára. Na, ennyit az előítéletekről. Meg arról, hogy zavaró. Inkább mutatok egy nagyon helyes kis temetőt, amit az egyik faluban találtam:

Ennyi az egész és bár reméltem, nem ősrégi sírok vannak benne. A legtöbb az 1800-as évek végéről, 1900-as évek elejéről van. Vagy az ma már nagyon régi? 

Megérkeztek a piros tulipánok is a kertünkbe, így vártak bennünket:

Azért nem csak negatív hozzáállással találkozunk, a hozzánk közel állók általában pozitívan gondolkodnak az új életünkről. Sőt, a Cityből egy "teszkós szatyornyi" trágya megrendeléssel tértem vissza a gyémánt berakásos papucskámhoz! :)