Miután a Falu igen messze van mindentől, a szolgáltatások házhoz jönnek. Először ez nagyon meglepett és meg is ijesztett, hogy ezek szerint nagyon a világ legvégén lehetünk, ha ide minden zenélős teherautóval jön.

Hétfőn érkezik a hápogó, nyerítő, múzó takarmányos autó.

Kedden, a megy a gőzös zenéjére rikoltozik a hangszóró, hogy: Itt a vizes! Mint kiderül, szódavizet hoz. Ezt nagyon szeretném ki is próbálni, illetve rendszeresen használni, mert a szódavíz jó dolog. Alig várom, hogy egy szép kedden azt mondjam a gyereknek: mindjárt megyünk sétálni kicsim, csak előbb kiállok az utcára, hogy megvárjam a szódást. :)

Szerdán jön a Family Frost a kb. tizenhét évesnek kinéző sofőrrel. Ő érdekes módon egész nap föl-le autókázik faluszerte, pedig a többiek dél körül eltűnnek. 

Csütörtökön egy kedves jóasszony buzdítja kicsit esetlenül a "lányok, asszonyok" táborát, hogy hozzák gyorsan a kapu elé, amit kitéptek a háziállatokból, mert jön a jótündér keresztanyu és felvásárolja. Egyszer azért megnéztem a kocsiban ülőket, mert hittem, hogy egy nagyon kedves néni ül ott, de a kíváncsi tekintetemre egy nagyon unott férfiarc nézett vissza, kicsit értetlenül, hogy mit bámulok úgy. Ez a tollfelvásárló egyébként.

Pénteken nincs más, csak az állandóan itt cikázó Mozgóbolt, ami egyébként kizárólag pékárut árul. A Mozgóbolt sűrűn jön, majdnem minden nap. 

Szombaton ismét itt a Family Frost, amin őszintén csodálkozom, mert a Városban alig láttam, sőt, ha kellett valami úgy hívtam fel őket, hogy ejtsen már útba, ha ráér. Nagyon mehet itt a bolt, ha hetente kétszer is megéri eltölteni itt egy napot.

A minap éppen teregettem az udvaron, amikor egy jóember berikkantott nekem, hogy: jó napot! Itthon van a gazda? Vasat szeretett volna felvásárolni, mert, mint mondta, vasakkal foglalkozik. Az alábbi képen nem ő látható, de amikor mögöttük mentem, akaratlanul a bennünket felkereső kereskedő jutott eszembe.

Piac is van minden nap. Van egy szép, nagy piacterünk, ahol szintén fel van osztva, hogy melyik nap ki jön. Hétfőn két néni árul gyerekruhát; kedden édességet, tésztákat árul egy idősebb néni; szerdán egy férfi hoz gyerekruhát és egy másik fiatal nő felnőtteknek való ruhákat; csütörtökön pedig az ócskások hoznak mindenfélét. Ez elvileg műszaki cikk vásár, ami csütörtökön van, de inkább olyan lengyel piacos hangulata van, csak nem lengyelekkel, hanem egy másik határon túlról érkező férfiakkal és nőkkel. Pénteken a piac is szünetel. Amúgy itt nem úgy van, mint például a szülővárosomban, ahol 10:00 óra körül mindenki csomagol és haza is megy, hanem délután is ott vannak és árulnak. Zöldséges piac nincs, mondjuk furán is nézne ki egy olyan faluban, ahol minden udvaron van fóliasátor.

A hangulatot az is jól visszaadja, hogy pár napja vettem egy órát a szomszéd Kisvárosban egy órás üzletben. Nem volt olcsó, 6 000 Ft-ba került. A bácsi megkérdezte, hogy saját részre lesz-e, majd miután mondtam, hogy igen, megkönnyebbülten elővett egy kicsi piros szatyorkát, mondván, az is jó lesz akkor a doboza helyett. Kedvesen mosolyogtam, majd mikor otthon megláttam, hogy pont 15x annyi funkció van rajta, mint hittem, rájöttem, hogy azért az a doboz és benne a használati utasítás nem is lett volna olyan rossz ötlet. A bácsi egyébként próbált a dobozért mindenfélével kompenzálni, még az elemekre is ráírta az adott napi töltöttségük szintjét. 300 Ft-ot fizettem a varrónőnek két nadrág javításáért. Ez a két munka együtt a városi varrónőmnél 2600 Ft lett volna.

Végül, de nem utolsó sorban megszületett Bambi:

Akiről még nem dőlt el, hogy akkor most nagyon cuki, vagy nagyon selejt és pörköltbe vele...

BRÉKING:

Végre kinőtt a fű az udvaron!!!!!!!!

Meg is ünnepeltük egy hangulatos vacsorával a telepen, amelyet a Mesterszakács Úr egy rendkívül hangulatos háttér előtt készített el.

A vacsora természetesen remek volt és egyébként szalonnás, kolbászos tojásrántotta, sok zöldhagymával és retekkel ;)