2015. máj 06.

Tizenharmadik hét

írta: Falusi Élet
Tizenharmadik hét

Bármilyen hihetetlen, olyan sok dolog volt az elmúlt időszakban, hogy egyszerűen nem jutottam el oda, hogy összeszedjem a gondolataimat és le is írjam. Aaaaanyira el vagyok havazvaaaa ;).

Először is helyesbítenem kell az előző bejegyzésben leírtakat. Csúnyán lehúztam a csütörtöki mindenes piacot, pedig három nagyon szuper szőnyeget vettem a lakásba, ráadásul kevesebbért, mint amennyiért a Városban vettünk legutóbb egyet, úgy, hogy az sem volt egy drága darab. Emellett kiderült a szódás titka is. Nem kell őt várni, meg az árokparton álldogálni, sőt! Az üres üvegeket ki kell tenni az ablakba, mellé tenni annyiszor 50 Ft-ot, ahány üveg van és kész. Ha arra jár, szépen kicseréli, elveszi a pénzt és mindenki boldog. El sem tudom képzelni, hogy hol máshol van olyan, hogy az ember kiteszi valaminek az árát az ablakba. Még a szülővárosomban sem. Vagy hogy nem viszik el az árut a párkányról. Elmondanám, a biciklimet sem zárom le soha. A zár benne van a kis kosárkámban, de zárni nem kell. Ma konkrétan még a telefonomat is benne hagytam, amíg a dolgaimat intéztem a postán vagy a Nagy Boltban (ez a mindenes). 

Három nagy projektem van/volt egyébként. Az egyik sikerrel lezárult, a másik kettő jelenleg is fut. 

Amelyik már lezárult, az az egyik disznóól átalakítása udvari kuckóvá a gyerekeim számára. Az ól csordultig volt régi holmival, egérürülékkel, pókhálóval, fával. Be sem lehetett lépni:

photo_4.JPG 

Belül van még egy polc is a játékoknak.

A következő, az egyik futó, a gaz irtása. Eddig így áll az első udvar:

photo_1.JPG

Ez egyelőre még nem minden, ugyanis a virágok körül még rengeteg gaz van. Naponta szedek ki egy ekkora kupacot:

photo_2.JPG

És csak hogy érzékeltessem, mennyi van még (ez csak kb. a fele):

photo_3.JPG

Vagyis a harmada. A másik irányba is van egy ugyanekkora terület, legalább ugyanennyi gazzal, illetve van még egy nagyjából ekkora rész, amit ennél jóval sűrűbben borít gaz és némi fű. Ott van a szárítóm leszúrva egyébként, mert ha véletlen leejtem a tiszta ruhát, akkor ne agyag ragadjon rá, csak sima kosz. Ma kapa beszerző körúton voltunk a lányommal, mert szerettem volna egy kicsi, kézi kapát, de épp hiánycikk a faluban. Szerencsére a szüleimtől kaptam két nagyot, így azzal haladgatok. A terv az, hogy azt a részt, ahol a trambulin van, még idén füvesítsem. A föld egyébként olyan kemény, hogy, ha nem viszi a kapa, csákánnyal szoktam kicsit rásegíteni. Így legalább biztosított a napi mozgás a friss levegőn. Beszereztem egy lombseprűt is, mert kaptam jó tanácsokat a gyors és hatékony füvesítéshez.

photo_2_1.JPG

A többi gyereknek is eljött a rendszeres sport ideje, ugyanis előkerül lassan az összes kis bicikli:

photo_1_1.JPG

Nagyon szeretem látni, ahogy ott sorakoznak sorra az ovi kertjében. 

A harmadik projekt egyelőre szupertitkos, de azon is van tennivaló.

Van még egy dolog, amit már nagyon régen szerettem volna megemlíteni. Mégpedig a falusi nők. Amikor elkezdtük a költözést megszervezni, kicsit tartottam attól, hogy falun majd jól eligénytelenedek. Akár csúnya ilyet mondani, akár nem. Sőt, írtam is magamnak egy emlékeztetőt, hogy vannak dolgok, amire igenis oda kell figyelni, akárhol is van az ember lánya. Aztán koppantam egy akkorát, hogy ihaj. Mert itt a nők, igényesek, patentul néznek ki, ápoltak, csinosak, szépek, olyannyira, hogy úgy érzem, kell beszélem egy stylisttal, hogy össze tudjam kapni magam. Az első szülőin olyan kellemetlenül éreztem magam az elhanyagolt hajammal, hogy majd elsüllyedtem, még akkor is, ha volt róla "papírom", hogy nekem a hajfestéssel még várni kell. Anyák napján, mindenki nagyon csinos volt, én pedig azt gondoltam még reggel, hogy nem lehet az baj, ha nincs itt más nadrágom, csak két farmer. Aha. Nem is baj. Katasztrófa volt, ahogy éreztem magam. Szóval lehet, hogy fóliáznak hajnaltól éjszakáig is akár, de ha kijönnek a fólia alól vagy az állatok közül, makulátlan külsővel lépnek ki az utcára. Lehet, hogy kompenzálnak is a rengeteg munkáért, de végülis mindegy. Jól néznek ki. 

Szólj hozzá