Olyan igazi falusi hangulatú napjaink voltak! Virágba borultak az árkok is, ami nekem sokkal inkább falusi hangulatot idéző, mint az ablakban vagy a villanyoszlopon lévő szép, cserepes virág. A kerítésünk kőből van és olyanra van festve, mint a ház, szép sárga az is. Kicsit alacsonyabban van, mint az utca többi háza, így könnyen be lehet látni hozzánk, főleg bicikliről. Mókás, amikor valaki elmegy a ház előtt és nyakát nyújtogatva kukucskál be, miközben én például teregetek és mindezt jól látom. Mindeközben pedig olyan, mintha egy méhkaptárban lenne a fejem, mert úgy döngicsélnek, zúgnak a mindenféle apróságok, hogy hihetetlen. Látni nem is lehet semmit, csak hallani a folyamatos döngést. Süt a nap, néha bekiált valaki a kerítésen, olyan békés, hangulatos ez. Persze nekem is jó, mert a ruhák mögül megfigyelem a szódást, ahogy kicseréli az üvegeket. Ha észrevesz, akkor integetek neki, ha nem, akkor behúzódok egy lepedő mögé, amikor elindul. Olyan is van, hogy valaki meglát bennünket a bicóról és bekiált: ó, szia, hé, figyelj már... :)

Ez itt ugyan már nem döngicsél, de rajta van a virágpor a lábán és bizony én még ilyet nem láttam.

Szépen nődögél a fű a trambulin körül! Olyan kemény volt a föld, hogy bevallom, nem sok reményt fűztem hozzá, pedig szépen, lassan megindult. Természetesen a fűvel együtt a gaz is új erőre kapott, de arról majd teszek. A gödröcskére egy kútgyűrű került, így, ha esik az eső, abba esik és nem árasztja el az egész első udvart. Szépen alakul végre a tiszta udvar, rendes ház.

Elég sokat kellet mostanában a szomszédos Kisvársoba rohangálnom és sok érdekességbe botlottam. Itt van először is ez:

Kép eltávolítva

Alapvetően a wifi falu elnevezés lepett meg, de most, hogy jobban megnézem, az alsót sem tudom hová tenni. 

Ez pedig egy gyöngyszem a kínaiból:

Ez egyszerűen tökéletes! A rajz, a sarokdísz, a bizonytalan ö/ő betű és az, hogy nem ez volt az egyetlen a boltban. :)

Megjött a kedvem a kiránduláshoz és ez a környék tényleg nagyon szép.

Kép eltávolítva

Kép eltávolítva

A gyerekek nagyon élvezték a csavargást, én pedig azt, hogy nem kell ahhoz hétvégének lenni, hogy elmenjünk valami szép helyre. Persze megkönnyíti a helyzetet, hogy még csak óvodás a nagyfiam, a lányom meg a nadrágom szárán kapaszkodik egész nap, de akkor is. Ez egy olyan szabadság, ami megfizethetetlen.

Az elmúlt napok lázas munkával teltek egyébként, kaszált a férfinép éjjel-nappal, gyakorlatilag megállás nélkül. Mi is kimentünk a legelőre. Íme a bálázás step by step:

Kép eltávolítva

Kép eltávolítva

Ez pedig már a szépen lekaszált legelő, némi viharfelhővel megspékelve. Akkora vihar volt, hogy ihaj. (Épp itt a vizes és pont mellettem van az ablakpárkányon a víz, meg a pénz, így itt szöszmötöl mellettem. Persze nem nézek oda, mert az ciki lenne, buzgón gépelek, ha esetleg benéz az ablakon, lássa, milyen elfoglalt vagyok.)

Egy gólyát is "üldöztünk" egy fotó erejéig. Nagyon határozottan ki akart térni a feladat elől, mi pedig nagyon határozottan le akartuk kapni. Nekünk pedig egy kis off-road nem árthat! :)

Végül hadd mutassak egy érdekes ruha összeállítást. A férjem épp egy csinos felsőt kombinál egy merész munkásnadrággal, kiegészítőnek pedig egy elegáns bőr irattáska és egy laza hátizsák. Ez a laza pénteki irodai viselet azt hiszem.

Kép eltávolítva

És akkor meg is ragadnám az alkalmat, hogy bemutassam az új munkatársamat:

:)))) Nekem nagyon tetszik és szerintem jól is áll! Alig várom a közös munkát.