2015. jún 28.

Tizennyolcadik hét

írta: Falusi Élet
Tizennyolcadik hét

Végre kezdünk lassan magunkhoz térni. Mindenki egészséges, lassan fel is száradunk a napokig tartó esőzés után és végre mindenki visszazökkent a falusi életbe a hosszú városi kitérő után. Sokat segített például néhány igen tipikus falusi dolog, olyan, ami a városban aligha történhet meg.

img_4237.JPG

Ez itt egy igen nagy adag cukkini, tök, uborka és padlizsán, apró töredéke annak, amit kaptunk. Ugye dübörög a zöldség szezon és bizony megesik, hogy valamit nem vesznek át a kereskedők vagy a piacról kell hazahozni, mert nem vették meg. A kárba veszett mennyiségek utánfutókban mérhetőek, az ember szíve megszakad. Legalábbis a városi emberé, az ezzel foglalkozó falusi emberé valószínűleg kevésbé. Nekünk viszont lett tök a fagyasztóba, ettünk finom töltött cukkinit, készült tripla adag padlizsánkrém és természetesen uborka saláta minden mennyiségben. 

A csütörtöki piacot alapvetően egy család viszi, szinte mindenféle áruval. Apuka, anyuka, nagynéni (talán) és bizony három kicsi gyerek. Kisebbek az én fiamnál, a legkisebb még pici baba. A tűző nap elől az áruval megrakott asztal alá bújnak és az alvás is ott van, mert ugye korán reggel jönnek és késő délutánig árulnak. Így aztán láttam már az Anyukát valahová gyalogolás közben szoptatni. Feltehetőleg rajtam kívül ez senkit nem lepett meg, engem is csak azért, mert még nem láttam ilyet, csak fényképen. Minden esetre nem lett belőle tüntetés, sem ellene, sem mellette, senkit nem érdekelt az egész.

Egyik napon a kedvenc ruha árus lányommal beszélgettem, miközben keresgéltem, ugyanis egyrészes nyári ruha (NEM OTTHONKA!!!) gyűjtő vagyok. Kérdeztem, mikor lesznek új ruhái. Azt válaszolta, majd uborka szezonban, akkor jön is minden nap. Kicsit viccelődtem ezen, aztán rájöttem, hogy ez itt egy létező kifejezés, hiszen szinte mindenki termel uborkát fóliában. Eddig ugye csak olyan kontextusban hallottam, hogy: most kevesen vannak, uborka szezon van. 

Vittem a frissen szerzett receptemet a gyógyszertárba. 6 doboz gyógyszer, ám a gyógyszerész úr a létező legtermészetesebb hangon közölte, hogy van ugyan 4 doboz, de csak kettőt ad, mivel ez egy olyan típusú gyógyszer, ami nagy baj, ha elfogy és hátha másnak is kell, de természetesen megrendeli a többit. A városban valószínűleg felháborodnék, de itt én is igazságtalannak tartanám elvinni "fölöslegesen" mindet, hiszen tudom (sajnos), hogy nélkülözhetetlen és ha kimarad például egy ilyen hiány miatt, nagy baj lehet belőle. Pár nap múlva elhoztam a többit és mivel az ovi mellet van a gyógyszertár, még csak azt sem lehet mondani, hogy bárhová bumlizni kell érte.

Minden nap negyven percet biciklizek, egyrészt mert ezt tudom sportolni biztonsággal, másrészt mert jól esik nagyon. Tegnap elég későn tudtam elmenni, mert a férjemék késő estig csomagolták a lucerna bálákat. Már lement a nap, de még nem volt sötét. A fóliacsoportok előtt égett a tűz, szólt a zene, javában ment a munka. Van olyan sátor csoport, ahol még játszótér is van a gyerekeknek. Az emberek zömének van egy munkahelye, ahol leteszik a tollat hat óra körül és mennek a fóliába este 11 óráig. Reggel munka előtt szintén fólia, majd jöhet a munka és így tovább. Feltehetőleg ez inkább a nőkre igaz, mert a férfiak alapvetően a gazdasággal foglalkoznak egész nap, a nők "csak" besegítenek munka előtt/után, miközben természetesen vezetik a háztartást és rendezik a gyerekeket. Viszont még a legeldugottabb utcákban is olyan házak vannak, hogy csak pislogok. Ezen felül Mercédeszek, Audik, BMW-k és Volvok mindenütt.

img_4225.JPG

Elmentünk a 28 fokos horgásztóból döglött kagylókat halászni.

img_4240.JPG

Emma közben elkezdte a felkészülést az ovira, megvan a mini ételhordó a diétás menüjének.

Éééééééééééééés:

img_4239.JPG

Íme a padunk! Megérkezett! Még nincs lefestve, azt nem vállalja a készítő teljesen érthető okok miatt. Akkor lesz összeszerelve, ha végre rákerül a színe is. Olyan lesz, mint a cserepad, legalábbis nagyon remélem, hogy sikerült kiválasztanom a megfelelő színt a minta és a felirat alapján. Remélem, a következő bejegyzést ezen üldögélve fogom megírni.

 

Szólj hozzá