Egyik este a helyi nagy játszótéren játszottunk a gyerekekkel. Sok más kisgyerek is volt, akik a tér körül laknak. Javában ment az őrültködés, én egy anyukával beszélgettem, amikor arra jött egy ismeretlen teherautó, ismeretlen zenét játszva. Fel is kaptam a fejem, hogy ez mégis mi lehet és izgatottan vártam, mit fog mondani a hangos bemondó, ki is ez az új fiú, akit én még sosem láttam az elmúlt öt (ÖT!) hónapban. Nem más, mint a Vándorköszörűs jött jobbá, teljesebbé tenni a falu életét. Maradt is velünk, mert azóta is rendszeresen jön bizonyos napokon. Ha pedig játszótér, el is mondanám, hogy a Városban sokszor sajnáltam, hogy nem tudunk játszótérre menni. A közeli kis játszótér koszos, kutyaürülékes, szemetes, smárolós gimis volt, a lakótelepi meg mindig tömve gyerekkel, megtűzdelve szájlebiggyesztős anyukákkal, a füves területek mind telis-tele kutya kupaccal. Még a Duna part is koszos volt mindig, meg hát az ugye vízpart, intenzívebb odafigyelést igényelt részemről is a játék. Az udvarunkra csináltattunk szép, nagy rönkfa komplexumot hintával, mászókával, homokozóval, kis toronnyal, amin kormány és távcső is van, de azért jó lett volna néha kimozdulni, nagyobb területen játszani. Esélytelen volt, a játszóház meg fülledt, levegőtlen, mégsem a szabadban van. Na, itt aztán van játszótér annyi, hogy azt sem tudom, épp melyikre menjünk :). Van a faluban egy nagy, kevésbé felszerelt ugyan, de mégis a miénk. Van egy baba játszótér, ami full extrás. A szomszéd faluban van egy jól felszerelt, óriási, az úttól jó messze elhelyezkedő Orsiparadicsom ;). Itt csak leülök és nézem a két kis pontomat a messzeségben, ahogy rohangálnak és játszanak, ügyesednek, fáradnak. Ez csak enyhébb napokon jöhet szóba, mert egy csepp árnyék sincs. A kicsit messzebb lévő nagyobb Városban is mesés játszóterek vannak, ahol sosincs tömeg és nem találkoztam még frusztrált, kötekedő szülőkkel sem. 

Képek eltávolítva

A baba-, illetve a városi játszótér.

Megérkezett a 35 fokos hőség is. Az autóban 31 fokra kellett állítani a légkondit és a gyerekek este fél kilenckor szeretnek kint játszani az udvaron, mert akkortól tudnak azt játszani, amit csak szeretnének. Addig nem tudnak trambulinozni, a fűben (merthogy VAN) szöszmötölni, bicózni/motorozni. Csináltunk is gyorsan két 5 literes üveggel kovászos uborkát. Egyet kenyérrel, hagyományosan, egyet krumplival Emmának. Közben pedig cukkinit eszünk cukkinivel, padlizsánnal és uborkával. Kár, hogy a szúnyogokat nem tudom rávenni, hogy helyettem ők is ezeket egyék.

Mindeközben gőzerővel folyik az aratás. Magam is ülhettem a kombájnban (a fiam, amikor ott vagyunk mindig bent ül) és nagyon nagy élmény, már alig vártam. Íme az aratás képekben:

Kép eltávolítva

Majd miután kikergettem az összes bögölyt a kocsiból (15-20 biztos volt), visszamentünk a géptelepre, lemostuk magunkat artézi vízzel és jó éjszakát kívántunk a keményen dolgozó gépeknek is.

Ez pedig a férjemé, ameddig a szem ellát :)

Mára ennyi, a lányom alszik éppen, a fiam az új kombájnjával játszik én pedig ide fogok kiülni végre! :)