2015. okt 02.

Huszonharmadik hét

írta: Falusi Élet
Huszonharmadik hét

Már majdnem egy hónap eltelt a legutolsó bejegyzés óta. Vártam, hogy megihlessenek az események, de nem jött semmi. Egyik reggel biciklizés közben el is gondolkodtam ezen, hogy eddig csak úgy jöttek sorra a megírandó események, hogy lehet az, hogy most meg semmi sem történik velünk. Rá kellett azonban jönnöm, hogy egyszerűen csak megszoktuk az itteni életet és vele a jót. Mert ugye azt könnyű megszokni. Olyannyira, hogy már eszre sem vesszük.

Meg is próbáltam sorra venni, mi is az, ami mellett már elmegyünk, mert az már természetes. 

Reggelente mindeni akkor ébred, amikor jól esik neki. Nem kell az álmos gyerekeket kirángatni az ágyukból és rohanni velük az oviba. Miután szinte az utca végén van, ráérünk szépen, kényelmesen összekészülni. Minden reggel megtehetem, hogy biciklizzem egy jót a friss levegőn. Van kerékpárút, senki nem akar elütni. Nyugodtan karikázhatok az ébredező szántóföldek mellett, szinte senki nem jár arra ilyenkor. 

Bárhol nyugodtan parkolhatok, lehúzott ablakkal, akár járó motorral is. Nem kell az ülésen levő holmimat dugdosni, zárogatni a csomagtartót. Ugyanezt megtehetem a biciklimmel is. Sosem zárom, csak a pénztárcát veszem ki, táska, telefon, kulcs, korábban vásárolt dolgok, mind maradnak a kosaramban. Sőt. Szinte mindenki a kerítés belső felére akasztja a kulcsát távozáskor. A szódásnak kirakott pénzt már nem is említem. 

Nem kell, hogy hétvége legyen, ha bográcsozni vagy tárcsán sütögetni támad kedvünk. 

Az eladók mindig kedvesek, nyugodtak, segítőkészek, közvetlenek. Alapvetően mindenki jóval lassabb tempóban él, mint a városban, így aztán mindenki nyugodtabb is. 

Mindig van friss zöldség, gyümölcs, húsáru. Szépek, finomak és olcsók. Nem emlékszem, hogy a városban úgy távoztam volna akár egyszer is a hentestől, hogy 1000 Ft alatt fizettem, ha egy hétvégi adag húsról volt szó. Most viszont nem emlékszem, hogy valaha elérte volna az 1000 Ft-ot ugyanennyi húsnak az ára. A zöldség, gyümölcs és a tojás ára is töredéke a városinak. 

A ruháimat a szabadban száríthatom. Mondjuk ezt megtehettem a városban is, de itt sokkal több erre alkalmas hely van, így aztán moshatok kedvemre.

Megismerkedtem sok hasznos környezetkímélő mosási és takarítási módszerrel, amelyek amellett, hogy nem ártanak nekünk, nem teszik tönkre az életterünket, még hatékonyabbak is a korábban gyakorolt módszereknél. 

Újra sokat olvasok. Ennek az okát nem tudom, lehet, hogy az, hogy mindkét gyerek óvodás, de az biztos, hogy nemcsak időm, de kedvem és hangulatom is jobban van. Évek alatt nem olvastam ennyit, mint az utóbbi pár hónapban. 

Ha találkozunk gyerekekkel a játszótéren, azok mind kedvesek, a szüleik úgyszintén. Beszélgetünk, a gyerekek játszanak és mindenki tökéletesen jól érzi magát.

img_4542.JPG

Az óvónők mind kedvesek, szeretettel fogadják az összes gyereket. Mindenki tegez mindenkit, egy nagyon közvetlen, barátságos hangulatú közösség, ahová szoktatni sem kellett a gyerekeimet. Anyaként alapvetően ez van a legelső helyen nálam, hiszen a tudat, hogy jó helyen vannak, szeretettel vannak körülvéve, törődnek velük, amíg én nem vagyok ott, az leírhatatlan öröm. 

Nincs sehol kutyaürülék. A városban semmilyen füves területre nem tudtunk menni a gyerekekkel, mert mind tele volt. Itt ugye nagyok a kertek, jól elvannak az állatok, nem járnak-kelnek az utcán és nem is hagynak nyomot. 

Nemcsak a kutyák és a macskák felettébb tisztelettudóak, hanem még a malacok is. Mert azok bizony ülve, asztalnál, illedelmesen esznek! ;)

photo_5.JPG

Szólj hozzá