A langyosodás ahogy jött, úgy el is tűnt szépen. Hideg és nyirkos megint. Kezd nagyon kiábrándító lenni ez az egész. Arra gondoltam, hogy ültetek datolya magot, mert állítólag szépen kikel és egy helyes kis növény lesz belőle. Lusta voltam cserepet keresni, azt találtam ki, hogy a "nyárra" kiültetem az udvarra, aztán majd később behozom. Kedveskedni is akartam már rögtön a legelején neki azzal, hogy a virágok közelébe teszem. Vittem is a kis lapátkámat (igazából a gyerek homokozó játékát) és belemerítettem a földbe. Viszont miután az egyszerűen lefolyt a lapátról, hagytam az egészet a csudába és a lapátot mérgemben jó messzire hajítottam. Tényleg nagyon, de nagyon elkeserítő ez, ami itt van.

Tessék egy szép kép:

Ugye, milyen szupi? Sanyi csizmája elmerült. Nem vízzel töltődött fel, hanem ezzel a ragacsos rettenettel.

Viszont, ha már itt tartunk, csináljunk egy kis körutazást a leendő disznófarmon. Igazából ez egy oázis itt a sárrengeteg közepén. Csak ugye jusson el ide valaki. Én így közelítettem meg a helyszínt:

A következő sorozatot CSAK erős idegzetűeknek ajánlom. És azoknak, akiknek van annyi fantáziájuk, hogy belelássák a készülő nagyon szépet.

Itt nem a putrit kell nézni, hanem azt a szép, muzeális kincset! Ezt csak rendbe kell hozni és nagyon mutatós kis darab lesz belőle.

Van ilyen is :). Oké, ez tényleg durva.

A klasszikus konyhaszekrény! Szeretném, ha ezt is meg lehetne menteni, de feltehetőleg ezt más ugyan semmi sem védi meg a tűztől.

Tádááám! Íme az irodám! Elő azokkal a fantáziákkal! Én látom már....igaz a pszichopata bohóckislány kicsit bezavar.

Ezt a tanyát bizony egy sportos embertől vettük...

Én ebben is hiszek. Ez igenis egy szép kis darab.

Az istálló fele már le is lett betonozva. Nagy és sok munka eredménye ez. Ha kész lesz teljesen, majd teszek fel egy tisztességes before/after párost is.

Ekkora óriási szülőszobája lesz egy kocának. Itt jegyezném meg, hogy legalább 500, az országban majdan keringő mangalicának rajta lesz a nevem a származási igazolásán. Majd bescannelek egyet, hogy lehessen látni, hogy igenis valami komoly dolog ez.

A sötétítő függöny.

Bobóka, a bébiszitter szórakoztatja a gyerekeimet.

Talán látszik, hogy mekkora nagy betonkeverő ez. Pótkocsival kell szállítani. Iszonyú nagy, iszonyú nehéz.

Ez pedig kérem kövirózsa a melléképület tetején. Nagyon durva, hogy a hullámpalán valahogyan életben van.

Készülünk mi is a húsvétra. A szalonnák már megfüstölődtek szépen, most jönnek a sonkák. Szép kis darab ez is itt. :)

Ha már hús, eszembe jutott erről valami. Még tavaly valaki kért tőlem egy szívességet. Nem olyan kisebbet, hanem olyan nagyobbat. Amikor megtettem, az illető, mint Babóca, köszönés nélkül távozott. Teljesen hűen önmagamhoz nagyon megsértődtem, de nem volt kinek panaszkodjak, így szépen lassan lenyeltem és megemésztettem a keserű pirulát.
Egy szép januári napon behellóztak-jónapotoztak a kapun. Gyanútlanul kimentem és az illető egyik rokona állt ott, kezében egy vaddisznóval. (Nem olyan szőrössel, hanem olyan szép, fehér szatyrossal három adagba szétszedve, előkészítve). Egy 70 kg-os süldő, köszönetképpen a szívességemért. Csak pislogtam, de belül nagyon örültem. Imádom a vaddisznópörköltet. Szóval így megy ez itt falun. Kicsit lassabban, kicsit másképp, de megy.

Van még egy csomó mondanivalóm, de mivel ez most tele lett képekkel, a szöveget későbbre tartogatom. :)