Úgy elrohant velünk az idő, hogy a karácsonyi díszvilágítás egy része (nagyon kicsi része) még mindig fent van. Természetesen esténként már nem kapcsoljuk fel, de attól még szépen kint van a terasz egyik részén. A többi apránként már bekerült a dobozába. Aztán jöttek sorra a kismalacok, a kis bocik, a feszített tempó, hogy elkészüljön a kocák helye, a pályázatok, húsvéti nagytakarítás, így aztán a világítás leszedése elmaradt. Tényleg, a húsvét. Ebben a faluban május elsején lesz húsvét vasárnap.

Íme egy kedves kis sorozat a kismalacokról:

Ők itt az első sorozat. A legelő kisbabák.

A legcukibbak.

Malacpuszi készül :).

A barátokat pedig ezzel a fotó párossal terrorizáltam:

Before

After

Ez persze csak vicc. Az történt valójában, hogy az egyik koca nagyon rosszul viselte az első fialást. Mindegyik ideges volt kicsit, de ez a koca még annál is jobban. Ő nyomta össze eddig a legtöbb kismalacot. A többinél nem is nagyon volt ilyen baleset, talán 1-2. Nála viszont már csak három van. Szóval amikor megfialt, ez a malac nem tudott odajutni, hogy szopizzon. Ez sajnos azt jelenti, hogy életképtelen. Viszont az egyik fiú megsajnálta és hazavitte. A barátnőjével együtt két óránként megetették, még éjszaka is. Gondoltuk, majd náluk felnő, aztán majd megeszik vagy ha esetleg koca, tovább szaporítják. Sajnos azonban hiába tűnt úgy, hogy szépen magához tér, pár nap múlva elpusztult szegény. A bográcsos malac meg csak egy kép az internetről.

Íme az én két igazi parasztgyerekem:

A háttérben Betyár kutya mókol. Terelőkutya lesz belőle. Nagyon cuki, még apró kölyök és el sem mozdul Sanyi mellől. Mindenhová együtt mennek :).
Nekünk is van egy háziállatunk. Még tavaly tettem fel képet róla, amint a fiam éppen "itatja". Már meg is feledkeztem róla amúgy, ám egy szép reggelen, amikor kezet akartam törölni, hátra is ugrottam, mert a törölközőn ott pihent Józsi, a termetes pókunk. Feltehetőleg kirándult, mert amúgy a mosogatógép alatt lakik. Néha kijön elé, nézelődik 20-30 percig, aztán visszabújik. Délután Józsi már a kád előtt tanyázott és nekem támadt egy ötletem. Volt ugyanis a lakásban egy hatalmas légy. Gyorsan lecsaptam, de persze óvatosan, úgy, hogy ne trancsírozzam szét. Inkább csak leütöttem. Majd óvatosan letettem Józsi elé, aki egy villámgyors mozdulattal konkrétan ráugrott.

Látszik, hogy ott van alatta. Ez egy jó nagy pók, egy jó nagy léggyel alatta.

Említettem korábban, hogy micsoda szemetelés zajlik itt a faluban és azt is, hogy az egyik legdurvább (számomra) formája a bokrok ágára dugdosás.

A "kedvenc" képem az alábbi:

Igen, az ott két szelet pizza. Elképzelni sem tudom, hogy kerülhetett oda. Nincs a faluban olyan hely, ahol szelet pizzát árulnak. Valaki elindult otthonról ilyen nagy szeletekkel és ebből kettőt eldobott? Tányéron hozta? Hogyan máshogy? Sehogy nem illik a képbe.

A héten fényképeztem még egy érdekeset:

Na, itt vajon mi történhetett? :))))))

A kedvenc képemmel zárom a mai bejegyzést.

Ez az, amiért azt tudom mondani leginkább, hogy megérte ideköltözni. A felhőtlen gyermekkor, amit a gyerekeinknek megadhatunk így. Az út közepén, egyik házból át a másikba, ha úgy tetszik gumicsizmában, kényelmesen, lazán, felhőtlenül.