Már épp összeállt a fejemben az új bejegyzés, amikor tegnap biciklizés után a gyerekek megkértek, hogy vigyem el őket is egy körre az ilyenkor jól eső zuhanyzás helyett. Mindenkit elvittem valameddig a faluban. Mivel Emma a legkisebb és legkönnyebb, őt vittem legmesszebbre. Gondoltam, megnézhetnénk Ákos éppen megnyitni készülő sörözőjét/borozóját, és egy olyan látvány tárult elénk, ami mindent felülírt. Még hogy a romkocsma kizárólag a City privilégiuma! Hát, nem.

A lampionok és a pöttyös bögrék még nem értek ide, de a buszmegálló, ahonnan ingyenes lesz majd ide a járat már elkészült.

Viccet félretéve, nem is olyan egyszerű errefelé a szórakozni vágyó fiatalok élete. Innen ugye más városba csak autóval lehet eljutni, olyan nincs, hogy majd haza hoz az éjszakai vagy akár a taxi. Bevallom, taxit nem is nagyon láttam még. Talán a közeli Nagyobb Városban lehet néhány autó, de a szomszédos Kisvárosban kizárt, hogy lenne. Szinte mindenkinek autója van és mindenkinek van legalább egy biciklije. Annak ellenére, hogy itt a határátkelő az "utca végén", van olyan, aki még nem volt a másik országban, noha nemzetiségét tekintve nem is magyar, hanem odavalósi, még nem is járt "otthon". Nincs autója, nem tudja megoldani. Szóval, aki bulizni akar annak meg is kell küzdenie érte. Természetesen nem a házibulikra gondolok. Állítólag voltak itt a faluban olyan klubok, amik nagyon jól mentek és messze földről vonzották ide a szórakozni vágyókat. Jártak ide celebek, neves dj-k a falu fénykorában. Mire mi ideértünk, már csak bezárt, rég elfeledett kocsmákat, büféket, diszkókat találtunk. Meglepően sok az üres, használaton kívüli épület. Sokan vágtak bele nagy reményekkel pizzéria vagy hamburgerbár nyitásába, de mivel nagyon szűk réteget vonzott, kénytelen volt bezárni.

Ez egy nagy kedvencem, bár ez nem is biztos, hogy kocsma volt. Ott van az utcánkban és nekem nagyon tetszik. Legyen az bármi, őszintén sajnálom, hogy nem működik. Ha majd Ákos romkocsmája zsúfolásig megtelik, lehet ez a következő meghódítandó helyszín. Van állítólag rég elfeledett bowling pálya is, sőt az is a mi utcánkban van. Igyekszem fellelni és megörökíteni.

Amikor Feri ide költözött, azzal a hírrel jelentkezett be egyik nap, hogy még fallabda klub is van. Nagyon megörültünk, mert kitaláltuk, hogy ha a gyerekek oviban lesznek, eljárunk fallabdázni. Egy nagyon szép, csinos kis épületben van, de mint kiderült, nem üzemel. Pedig jó nagy betűkkel áll az épület falán, hogy itt bizony fallabda centrum van. Sajnálom, hogy nincs. Viszont van konditerem, nem is kicsi, szolárium, mindenféle testkezelés, számtalan fodrászat. Van még egy szép nagy, rendben tartott focipálya. Sőt, van egy nagyon aranyos történet is. Egy fiatal anyuka szervezett ide egy újfajta sport klubot. Különleges és drága sporteszközök segítségével lehet alakot formálni. Miután szülési szabadságra ment, már nem tudta senki finanszírozni a gépek bérlését, így úgy tűnt, hogy örökre bezár ez is. Egy időre át is kellett járni az érdeklődőknek a Szomszéd Kisvárosba, míg az egyik gazda fogta magát és megvette az összes gépet. Így most újra járhatnak kényelmesen, esténként a saját falujukba. Főleg, hogy az ide járók többsége fóliázik és késő este végez csak. Így végre nekik is van lehetőségük egy egészen másfajta mozgáshoz, ha még jól esik nekik a fárasztó munka után.
Minden esetre az biztos, hogy valaha nagy élet volt itt. Mára mindössze pár kocsma maradt. Az egyik viszonylag nagy és mediterrán hangulatúra van berendezve. Nagyon csinos, de bevallom, egy kocsmában minden textíliától kiráz a hideg. Itt pedig párna, párna hátán. Egy kocsmában viszont szerintem ne legyen se párna, se terítő, de még függöny se. Főleg füstös, zsíros függöny ne. Az maradjon meg a vonatoknak...Így aztán pláne fingers crossed, hogy Ákos kocsmája sikeres legyen. Hátha majd kedvet kap néhány egyéb szórakozóhely újranyitásához, hogy majd az én gyerekeim generációjának újra egyszerű dolga legyen, és még véletlenül se kelljen kísértésbe esni, és ittasan vezetni.