2016. okt 08.

Egy nagyon abszurd hét a nagyon vidéken

írta: Falusi Élet
Egy nagyon abszurd hét a nagyon vidéken

Van az úgy, hogy valami egyszerűen csak elromlik és aztán vonzza magával az összes többit. Nálam egy igazi sorscsapással kezdődött. Elromlott a mosógépem. Nekem, Mosó Masának. Négy rettenetes, kibírhatatlan napig voltam mosógép nélkül. Teljesen kikészített, felőrölt ez a kibírhatatlanul hosszú időszak. Ráadásul kiderült, hogy nagyon el vagyok tévedve a mosógép árakkal. Pontosan kétszer annyiba kerül, mint amit hittem.
Szóval, igen rossz passzban voltam, ami természetesen kiül az emberre és mint a mágnes úgy szívja magához iszonyú erővel a sok negatívat, bár jelen esetben inkább abszurd történetek sora következik.


Hétfőn sürgősen fel kellett adnom egy levelet, elsőbbségivel. Szerencsére a feladat nem volt olyan bonyolult, mert a címzett által előre fizetett küldeményről volt szó, még az is rá volt nyomtatva, hogy elsőbbségi küldemény. Vígan besétáltam (most megsúgom, hogy gyanútlanul) a postára, kivételesen senki sem volt, pedig pont olyan időszakban mentem, amikor tömve szokott lenni. Már itt tudnom kellett volna, hogy valami nem stimmel és fejvesztve elmenekülnöm, a küldeményt pedig az erre a célra kijelölt postaládába bedobnom... A lány éppen az újságos polcot rendezgette. Köszöntem, majd bátortalan hangon megkérdeztem, hogy itt hagyhatnám-e, hiszen fizetni sem kell. Igaz, a férjem a lelkemre kötötte, hogy olyan kitöltött papír nélkül ne adjam fel, de az csak annyi, hogy sorszámot is kell rá ragasztani. Erre a lány arca hirtelen elsötétült és rám mordult: A franc se tudja, hogy van ez!!! Azonnal kapcsoltam, illedelmesen megköszöntem és már be is csuktam magam mögött az ajtót. Azt még hallottam, hogy metál hangon utánam hörög, de én akkor már remegő kézzel, nyitott kocsiajtóval adtam a padlógázt. Irány a másik posta, ahol kiderült, ez egy olyan plusz szolgáltatás, amiért a teljes díjat ismételten ki kell fizetni. Így a levél kétszer annyiba kerül, mint egy előre ki nem fizetett. Szerintem ez simán megérdemli, hogy azt mondják rá, abszurd.

Egy nagyon helyes, ám kicsit elgondolkodtató cédula is a kezembe akadt.

img_5614.JPG

Itt vajon a cityre gondol vagy csak a Közeli Nagyvárosra. Vagy azért ott is van különbség? És miben van még különbség? Nagyvárosi ivóvíz, nagyvárosi kenyér, nagyvárosi sampon...nagyvárosi zebra...

img_5533.JPG

Nagyon vidéken elég egy fél is, miután fele annyi ember kel át az utak másik oldalára?

Aztán van az úgy, hogy az ember gyereke egy pár gumicsizmában megy át szomszédolni és csak egy fél párban jön haza. Ez amúgy számomra nagyon kedves történet, nagyon sokat nevettem rajta. Átmentünk ugyanis Dórikáékhoz játszani. Esős idő volt, így gumicsizmát húztak a gyerekek. Mikor behúzódtak a házba, Döncikém illedelmesen kint hagyta a csizmát az ajtó előtt. Csöpike meg úgy gondolta, ez egyértelmű helyzet és el is vitte. Mikor mentünk volna haza, lázasan kereste mindenki a csizmácskákat, de csak egy került elő. Szerencsére itt a faluban is járnak körbe a gyerekruhák, gyerekcipők, így Mártinak is volt kéznél egy Dönci méretű cipő, amiben haza lehetett menni. Gyerek koromban éltem át utoljára hasonlót, amikor Fillér kutyánk lopkodta a lábbeliket. Emlékszem, mindig nagyon mérgesnek kellett lenni ezért, de én akkor is nagyon viccesnek találtam. Most is jól szórakoztam. Ilyesmit az ember nem él át olyan gyakran. Úgy hallottam, meg is került azóta. Igaz, kapott is egy béleltet a télre, pont Márti futott bele a "csizma akcióba".

Tegnap került fel az i-re a pont, koronázódott meg ez az eseménydús hét. Emmámat vittem a Közeli Városba gasztroenterológiára egy magánrendelésre. A kórházban volt, így nagyon igyekeztem elindulni, mert a cityben megszoktam, hogy bele kell kalkulálni az időpontba a parkoló hajszát is. Mindig én vagyok az utolsó, aki még épp be tudja magát szuszakolni valahová. Lázas izgalomban értünk a kórházhoz, ahol két autó árválkodott a viszonylag nagy parkolóban. A másik öt jármű a kórház közvetlen bejárata előtt állt egymás hegyén hátán. Azért itt is vannak emberek, akik rettegnek a gyaloglástól. Itt kevesebb, mint 100 méter megtételéről lett volna szó, de hát nem mindenki szeret veszélyesen élni.
Épp indultunk volna el az autótól, amikor a szemben lévő ház ablakában megjelent egy kicsit ingerült nem is idős néni.
N: Elnézést! Fog ez az autó dümmölni?
Én: Nem tudom mi az, hogy dümmölni.
N: Hát vannak olyan autók, amik zenélnek, meg így dümmölnek.
Én: Nem tudom, szerintem ez egy sima autó, amit ha leállítanak és bezárnak, nem csinál semmit.
N: Jó, de nem is dümmöl?
Én (kicsit türelmetlenül): Ön szerint ez az autó most dümmöl?
N:Hát most nem... De később se fog?
Én: Tessék már elhinni, hogy ez az autó nem csinál semmit magától! Ha leállítom és bezárom, nem csinál magától semmit. Ha elmegyek, akkor sem szokott semmit sem csinálni. Ez sima, hagyományos autó. Magától semmit sem csinál. Nálam van a kulcs, tetszik látni?
N: jójó. Köszönöm. Nagyon szép a kislány.
Én+Emma: Köszönöm szépen. (Pedig, ha tudná, hogy egész nap énekel, meg dümmöl.....).

A sikeres vizsgálat után elmentünk könyvesboltba. Lent guggoltam és egy hangoskönyvet nézegettem. Egyszer csak megjelent egy hölgy (szerintem a fenti testvére lehetett), kivette a kezemből a CD-t: Mutassa csak!
Természetesem ezen a ponton ezt már teljesen normálisnak tartottam és ha egy nyugodt mozdulattal a kosarába tette volna, egyszerűen csak beletörődtem volna, hogy kezdhetem előröl a keresgélést.

Ez a bolond virág haldokolt tavasszal, nyáron, most, hogy hideg, saras, átázós, iszonyú szeles idő van:

img_5605.JPG

img_5606.JPG

Szólj hozzá