Beköszöntött az új év. Kicsit zaklatottan, kicsit értetlenül zárult az előző, de a 2017 volt olyan jófej, hogy egy jó nagy lendülettel és csupa biztató jellel indult. Nem mellesleg megünnepeltük, hogy már két éve lakunk itt.

Kezdetnek átalakultunk szervezetileg, ugyanis felismertük, rossz vágányon vagyunk. A szántóföld és marhák alapvetően jó irányba haladnak, de a sertéstelep még csak háztáji szinten sincs, pedig ugye nemcsak önfenntartóvá, hanem profitot termelő vállalkozássá szeretnénk fejleszteni. Beláttuk, nélkülünk nem megy. Nélkülünk, semmi sem megy. Ez a "gazda szeme hizlalja a jószágot", pedig bír valami igazság tartalommal. Úgyhogy kézifék, szakértők, nagy levegő, szélesebb váll és hajrá. Egy hónap alatt többet fejlődtünk, mint az elmúlt fél évben. Minden egyes napon újra és újra meggyőződünk arról, hogy most vagyunk a jó vágányon és milyen jó is, hogy így alakult minden. Merthogy igazából csak úgy előállt a helyzet, hogy vagy változtatunk vagy változtatunk. Nem akarok itt ködösíteni, meg sejtelmeskedni, a lényeg, rájöttünk, elszúrtuk. Kiengedtük a gyeplőt a kezünkből, lazára vettük nagyon, de legalább időben ráébresztett bennünket az, aki elhagyta a "süllyedő" hajót, hogy ez így nagyon nem jó. Nagyon büszke vagyok magunkra, hogy képesek voltunk belátni, hogy igaza van és azt, hogy sürgősen változtatni kell. Olyannyira, hogy végre elkezdhetek felvásárlót keresni 200 állatnak!

Aztán jött ez a fagy. Volt némi őrület a telepeken emiatt, viszont volt ennek egy nagyon szuper oldala is. Méghozzá:

 Rájöttem, hogy van egy jó nagy tó, ami szuperül befagy és arra is, hogy voltaképpen nagyon szeretek korcsolyázni. Főleg ilyen tükörjégen. Szerencsére kiderült, hogy az ovinak is vannak korcsolyái, amit lehet "bérelni", vagyis raktárból, doboz aljáról kitúrni és haza vinni. Majd visszaviszem, ha már nem lesz aktuális. Ez a tó a szomszédos városban van. Amikor nagyon havas-jegyes volt, akkor pedig mentünk tovább ide:

Itt azért ki volt írva, hogy a tó jegére menni életveszélyes és tilos, de azért mi jól mulattunk másokkal együtt. Amikor már ide sem tudtunk menni, akkor mentünk a Nagyvárosba a fizetős jégpályára. Aztán egy szép napon, eljöttek a sógoromék egy hétvégére. Szombaton délután kérdezte Zsolti, hogy mi van azzal a tóval, ami a malacoknál van. Tényleg, eszméltünk rá, mi lehet azzal. Hát ez:

Konkrétan: tükörjég kerítéssel, lelátóval... Saját, profi, tökéletes koripálya. Csak a miénk és a pofátlan betolakodóké, mert lebuktak a nyomorultak:

A környék vagányabb nyulai és őzei is ide járnak korizni. A gyerekek nagyon élvezték, hogy végre lehet csak simán térden, háton, hason csúszkálni. Én pedig a tudatot, hogy ez itt a miénk. Nem viccelek, valami hihetetlen mámorító érzés volt. Ha pedig elfáradtak, akkor pedig a következő állomás a világ teteje volt.

Hétfőn csak hárman mentünk ki a mi kis paradicsomunkba. Ameddig a szem ellát, csak mi voltunk. Egy lelátós jégpályán, egy izgalmas kalandparkban. Egy nagy telepen. Olyan világ ura élmény volt. Ezért az érzésért megérte az a sok minden, amin keresztülmentünk.

Emmával jól megbetegedtünk, pedig én aztán nem szoktam beteg lenni. Most sikerült úgy belebonyolódni, hogy kénytelenek voltunk otthon maszkot hordani, hogy a többieket legalább ne fertőzzük össze. Szerencsére sikerült is. Azért ez a maszk nem valami kényelmes. Nem lennék annak a helyében, aki egész nap hordja.

Most, hogy végre vagy sajnos megenyhült az idő, újra eljött közénk a mi drága barátunk, a jó öreg sár. Már el is felejtettem, mennyire utálom. Olyan a terasz, hogy csukott szemmel kell kimenni. Ráadásul jobban csúszik, mint a jég. És szerintem büdös is. Lehet, hogy nem, de én már annak érzem.

Persze mindenre van megoldás. Go pro!

A továbbfejlesztett sárkaparó. Nem is hiszem el, hogy most megállok lefotózni egy ilyen profi szerkezetet, néhány éve pedig azt sem tudtam, hogy létezik ez a szóösszetétel.... Régi szép idők...

Na, de nem szeretném itt a hangulatot gyilkolni, főleg, hogy a mérleg nyelve azért még mindig a pozitív oldalra billen. Sőt. Ma elmentünk bicózni a gyerekekkel és egy csomó izgalmasat láttunk. Például ezt a "romos palotát". Azelőtt sosem láttam ilyet és szerencsére nem csak ilyen viseltes van a környéken. Fellelhető a modern, új, csillivilli verzió is.

A kút a gyerekeknek volt újdonság. Ráadásul ez egy igen régi, elhagyatott darab.

Íme az illusztráció a Szalmameséhez:

Ismét bővültünk egyébként:

Végül, de nem utolsó sorban pedig egy gyöngyszem az év végéről: