2017. máj 06.

Mindenhol jó, de legjobb sehol

írta: Falusi Élet
Mindenhol jó, de legjobb sehol

Ha megkérdezik tőlem, hogy hová valósi tetszek lenni, az esetek 100%-ban hosszas gondolkodásba kezdek. Majd nagy nehezen kinyögöm, hogy hát most épp a Faluban lakom. Majd azt, hogy de a Szülővárosomban nőttem fel, hat évig tanultam a Mediterrán Városkában, majd éltem a Cityben, majd pár évet lehúztam a Városban is, ahol még mindig lakom fél lábbal, szóval, nem tudom, hová valósi vagyok. Mindenhol jó lenni kicsit, de sehol sincs otthon. A gyerekeket figyelem, hogy mi nekik jobban otthon és már a fiamnak is itt van. Nagyon sokáig a Város volt az otthon, hiszen oda születtek, ott élték első élményeik. Miután rendszeresen járunk haza, sosem szakad el onnan. Mindig az volt a haza. Múlt hétvégén viszont már ott kérdezte azt, hogy mikor megyünk haza... Jó nekik, hogy van haza. Nekem nincs. A Citiyben sem éreztem sosem igazán otthon magam. Szerettem a várost, kötődtem a lakáshoz, amiben laktam, de mivel csak béreltem, az nem volt az otthonom. Szerettem a Városban, de az meg más otthona volt előttem, így azt sem éreztem az enyémnek. Itt végre együtt raktunk fészket, ezt érzem igazán a magaménak, de nem tudom hogy meddig tart majd. Mivel van Tanya is, Város is, Sárga Ház is, túl sok is és igazán nincs egy sem.
Emlékszem, hogy amikor Jen barátnőm Sydney-be költözött, és azt mesélte, hogy amikor megérkezett, elöntötte az érzés, hogy OTTHON van, úgy irigyeltem. Még sosem éreztem így. Szerettem nagyon a Mediterrán Várost is, hat év hosszú idő, de fel sem merült, hogy egyetem után ott maradjak. Terveztem, hogy visszatérek az USA-ba vagy Angliába, de végül képtelen voltam. Tudtam, hogy sosem lesz egyik ország sem igazán az otthonom.

img_6083.JPG

Csak, hogy ne hajózzunk annyira mélabús vizekre. :) Van itt minden, még "nyilvános" wc is!

img_6086.JPG

Egy kismalac eltörte a lábát és kemencés malac lett belőle, amit egy "céges buli" keretében fogyasztottunk el. Ez a röfi legalább jó szolgálatot tett, nem úgy, mint az egyik testvérkéje, aki csak úgy megadta magát és teljes "kivizsgálásra" kellett vinni a Közeli Nagyvárosba így:

img_6081.JPG

Nem volt valami vidám feladat. Sem együtt utazgatni, sem a vállamon vinni, sem hosszasan alkudozni az "átvevő"-vel, hogy ugyan ne dobjam már ki azt a helyes kis bambis táskát, nincs annak baja. Próbáltam megértetni vele, hogy nem fogom még csak a kocsiba sem betenni (újra) azt a tasit, amiben egy tetemet tároltam. Szerinte csak a fekete zsák volt benne, a bambitasinak attól baja nincs. Végül belátta, hogy hiába, bedobta a szemétégetőbe.
Fogtunk amúgy vaddisznócskát is. Vagyis simán odaszemtelenkednek a telepre:

img_6088.JPG

Van erdőnk és sok benne a vaddisznó. Sajnos nem gazdálkodhatunk vele szabadon, pedig én nagyon szeretem a belőle készült pörit. Egyszer János, egy volt kollégám, olyan bársonyos narancssárga színűt főzött belőle és azóta is emlegetem. Olyan jót sem előtte, sem utána nem ettem.

És, ha már disznóságok:

img_6199.JPG

Mennek ezerrel a földmunkák amúgy, ha minden igaz, idén mindent sikerül időben befejezni. Nagy a motiváció, nem szeretnénk még egyszer átélni azt, amit tavaly. Persze az időjárást nem tudjuk befolyásolni, de a határidők tartásával be tudjuk magunkat valamennyire biztosítani.

img_6204.JPG

Itt pedig horrorfilmet fogunk forgatni, de legalábbis valami körömrágatós thrillert.

img_6206.JPG

 Végül pedig a várva vár before/after fotó!

BEFORE:

img_5816_1.JPG

AFTER:

img_6219_1.JPG

Ami egyébként,

kameraval_megfigyelt_terulet_egyebtabla_piros.jpg

Szólj hozzá