2018. jún 06.

Kezdjük újra vidéken!

írta: Falusi Élet
Kezdjük újra vidéken!

De mégis melyik vidéken?

Mert aki újrakezd, az vidéken kezdi újra, ugyebár. Feltehetőleg máshol nem is számít igazi újrakezdésnek. Csak az az igazi, ha az ember elhagyja a nagyvárost családostól, és egy kis faluban telepszik le. Az persze egy másik kérdés, hogy egy fővárosi számára minden vidéknek számít a városa határán kívül.

Azt nem vitatom, hogy be lehet sokallni a nagyvárosi életből, én sem vágyom vissza, de valahogy úgy érzem, túlmisztifikáljuk ezt a vidék, meg falu dolgot. Az is csak egy közösség, ahol ugyanúgy vannak tisztességes emberek, de pont annyi a tróger is, mint a városban. Egyik sem jobb a másiknál. Ráadásul, csak akkor számít néhány fejben valaki "igazán vidékinek", ha azzal a lendülettel, hogy leszállt a metróról, át is szállt egy ló hátára. Még aznap rájön, hogyan kell tehenet fejni, kecskesajtot készíteni, szántóföldi növényt termeszteni. Minden növényt, gazt, rovart kiválóan ismer azonnal, és imádja az istállószagot. Mindent maga termeszt, mindent maga készít, boltba csak véletlenül megy. Minden ház körüli munkát kiválóan ellát, víz-, gáz-, és villanyszerelő is egyben. Egyetlen apró hiba, és már mehet is vissza a panelba, hiszen ez a két véglet van, átmenet kizárva!

Számomra attól vidék a vidék, hogy sok a zöld, és nagy a csend. Lelassul az élet, de azért nem áll meg. Nem baj, ha valaki nem szeret befőzni vagy háznál állatot tartani. Szabad időben lehet pihenni, olvasni is, nem csak kertet ásni. Nekem az a másik is vidék lesz, függetlenül attól, hogy májustól szeptemberig nyaralók özönlik majd el. De ott sem kell majd sehová rohanni, ott is van sok zöld, és ha akarom, csend is.

Kifejezetten szeretem a szántóföldek látványát, főleg akkor, ha minden rendben is van vele vagy már betakarítás után vagyunk. A szép, bőséges termésen pihentetni a tekintetet van olyan, mint a tó vizét nézni.

img_3193.JPG

Ez ugyan nem a bőséges termésről készült, és nem is betakarítás után, de igen is el tudja varázsolni az embert a nap végi, munka után hangulat. Aznapra vége, mehet mindenki pihenni végre.

De szeretem azt is, amikor a gyerekek még pizsamában kiszaladnak, hogy ellenőrizzék, az előző napi munkájuk nem veszett-e kárba.

img_7541.JPG

Ők maguk gondolták úgy, hogy a kis fa ágait megtámasztják, hogy ne legyen olyan nehéz szegénynek. Ehhez a művelethez sok eszközre volt szükség, még egy bikakábelre is.

img_7537.JPG

 Izgalom pedig még egy kevésbé "kimaxolt" vidéki életben is akad bőséggel.

img_7146.JPG

Az igaz vidéki vizsgán szerintem úgy megbuknék, mint a huzat, de nekem köszönöm, így is nagyon jó.

Szólj hozzá