Még áltsuliban volt egy legjobb barátnőm. Gazdag lány volt, mindig mindent megkapott. Nagyon menő volt, mert ők minden nyáron mentek "Cseszkóba" és "Jugóba" is. Minden szart összevásároltak. Szüleim barátai "Törökbe" jártak, farmert, és lehetetlen mennyiségű rotringot venni. Nem voltam menő kicsit sem, de annyi rotringom volt, hogy minden nap másikat vihettem iskolába. Mi azonban nem jártunk ilyen vagány helyekre.

Anyukám egyik nővére Németországban alapított családot, őket látogattuk meg kétévente. Egyik nyáron ők jöttek, másik évben pedig mi ültünk be a Trabantba, és mentünk ki. Szerintem még mindig le tudnám róni azokat a bizonyos köröket Prágában, illetve Drezdában, ahol minden áldott alkalommal eltévedtünk. Már tudtam mindig előre, hogy azokat a nagyon magas lámpákat legalább négyszer megnézzük majd, mielőtt tovább lépnénk a következő mezőre. Viszont mivel mi nem "Németbe" mentünk, hanem Leiláékhoz, így nem tartottam említésre méltónak, noha mesés helyeken jártunk. Sorra látogattuk a keleti országrész várait, kastélyait. Csak amikor már nagyobbak voltunk, és felmentünk a berlini tv toronyba, azt véstem bele egy zsír új török rotinggal vastagon a "Mit csináltam a nyáron" című fogalmazásba a második magyarórán.

Cseszkó és Jugó már nincs, de továbbra is van viszont egy nem elhanyagolható létszámú honfitárs, akik "Görögbe", "Horvátba", "Németbe", vagy - személyes kedvencem - "Osztrákba" járnak. Néhány napja egy helyes lánytól kérdeztem meg, hogy hol volt nyaralni, mert olyan szépen lebarnult. "Görögbe", jött a gyors, sokkoló válasz. Tőle azé' többet vártam volna.

Mint kiderült, mi leléceltünk "Olaszba".

Ezt tegnap tudtam meg. Egy félrészeg ember (reggel, délutánra már teljesen az volt) mondta a férjemnek,  hogy a reggeli beszélgetésünkből ezt szűrte le.

Az esemény a következőképpen zajlott. Mentem ki a telepre, a jóember meg kiállt elém az útra. Kelletlenül álltam meg, mert tudtam, be lesz nyomva. Elmotyorogta, hogy kell neki két széna-, és egy lucernabála. Mondtam neki, hogy rendben, hívja fel a férjemet, mert nekem nem volt kedvem bajlódni vele. Már indultam is. Én nem tudom, mit ivott, ami ebből a beszélgetésből egy olaszországi költözéses kalandhoz segítette hozzá, de egyszer én is szívesen kipróbálnám.