Mint annyi minden, a névválasztás is igen különleges errefelé. Egészen más az irány, mint ami mostanában jellemzi a névadási szokásokat.

Azt már megszoktam, hogy például a szülővárosom környékén, ahol a férfiak legnagyobb része attilában jár, hetyke bajusszal, ráadásul lovon (de legalábbis hétvégén gyakorolja a pattintást a karikás ostorral), a fiú gyermekek leggyakrabban a Koppány, Botond, Magor, Álmos, Huba, Hunor, Etele neveket kapják, akik mellé természetesen születnek szép számmal a Lellék, Csengék, Hangák, Villők, Katinkák. Igen régóta, egyre több szülő választ tudatosan magyar eredetű neveket, és ez főleg az én korosztályomra jellemző. Viszont nemcsak azok, akik politikai beállítottságuk miatt érzik ezt szívügyüknek, hanem azok is, akiknek egyszerűen fontos, hogy magyarok vagyunk. A sok Márk, Daniella, Szimonetta inkább visszanyúl a gyökerekhez, minthogy folytassák, esetleg fokozzák azt, amit a szüleik elkezdtek.

A környező falvakban (jelenlegi lakhelyemen) viszont továbbra is a "menő" keresztnév a jellemző. Sőt, egyes kisebb településeken még tombol a sorozatmánia, így halhattam már Bobiról, Zorróról, Fácianegráról, Rozalindáról. Ezen környék másik fele továbbra is előszeretettel választja a Ken, Brendon, Dzsennifer, Dzsesszika, Raul neveket. Sőt, van, akit Gagarinra keresztelt az édesanyja.

Viszont a faluban teljesen más a helyzet. Érdekes, hogy a szülők fantáziája elképesztő, ugyanis szinte alig van két olyan gyerek, akinek ugyanazt a nevet választották. Kivéve azt a testvérpárt, ahol mindkét fiút Jánosnak hívják.

Itt főként a falu nemzetiségére jellemző külföldi nevek vannak, de annak ellenére, hogy rendkívül erős a nemzeti tudatuk, foggal-körömmel ragaszkodnak a gyökereikhez, a nyelvükhöz, mégis kiemelkedően sokan választanak angol keresztnevet. Van Jonathan, Sophie, Catherina is. Igaz, ezekben az esetekben a szülők kénytelenek voltak magyarul írni őket, így Dzsoni, Szofi, Ketrin került az anyakönyvi kivonatba. Persze, ahol a gyermek még külföldön született, ott más a helyzet, de a magyar állampolgároknak be kell érniük a magyaros változattal. Nagyon sok szép, különleges nevet szoktam olvasgatni a ballagási tablókon, de a legmegdöbbentőbb számomra tényleg az, hogy alig van átfedés.