Szemétség
Olyan ez a szemetelés, mint a cigarettázás. Egy kitörölhetetlen mozdulatsor, a napi rutin része, olyan akaraterő kellene a leszokáshoz, ami a legtöbb embernek nincs.
Az egész az ovi udvarán kezdődik. Mennek kifelé túró rudit majszolva a lurkók a kedves szüleikkel. A finomság a kapunál fogy el, viszont a kuka a bejáratnál foglal helyet. Mit van mit tenni, a bejárat messze, a gyerek menne, nincs más megoldás, mint a kis csomagokat diszkréten bedugdosni a tuja bokor ágai közé. Ez kicsit macerásabb, joghurtos, vagy pudingos dobozok esetén, de egy szülő nem ismer lehetetlent.
A következő helyszín a játszótér. A jószívű gyerek kiviszi magával az egész zacskó cukorkát, hogy a többinek is adjon. Van ugyan kuka, de anyu is sokkal leleményesebb annál, mint hogy a kukáig elkiránduljon, így a gyerek szívbaj nélkül dobja a cukros papírt oda, ahol éppen áll/ül/hasal.
Gyorsan nőnek a gyerekek, hamarosan már busszal indulnak középiskolába. Reggel a buszig elfogy egy zacskó chips és egy energiaital is. A csomagolóanyag abban az árokban landol, ami legközelebb esik kézről. Nem baj, ha esetleg a nagymama elé repül, majd felszedi, más dolga sincs.
A felnőttek élete viszont már nemcsak játék és mese. Ott már bajosabb ez a szemétügy, több rafinériára van szükség. Van egyrészt a heti fekete kuka. Oké, az megtelik, de ennél több a szemét. Van aztán a szelektív, ami havonta egyszer jön. Itt már lehet trükközni, mert pl. bele lehet rakni olyan flakont és papírt is, ami nem tiszta. Mindegy az, papír, meg műanyag, úgyse fogják tudni, ki rakta bele azt, amit külön ráírtak, hogy nem kellene.
De mi legyen a sittel? Meg a levert csempével? Ja, hogy a falu másik végéig el kellene vinni? De hát az kérem pont három teljes perccel tovább tart, mint elhordani a szántóföldekre. Igaz, hogy meg kell várni, míg besötétedik, meg variálni kell, hogy melyik rohadt gazda "útját" díszítse ki, de akkor is. Inkább az a megoldás nyer, hogy rácsessze más területére. Pont, mint a derítő híg tartalmát. Ez ilyen íratlan szabály.
Ez itt éppen nem sitt, arról már rengeteg fotót tettem fel, hanem közönséges házi szemét, egyenletesen eloszlatva.
A veszélyes hulladék is nagy mennyiségben keletkezik a fóliák környékén (is). Sokan úgy vannak ezzel, hogy ez már akkora nehézséggel járna, hogy azt már nem. Hősünk fogja szépen a sok környezetre káros szemetet, beleteszi egy zsákba, és a burzsoá földbirtokos szántóföldjén a kukorica/napraforgó/búza közé rejti. Jól van az úgy, úgysem tudják meg, hogy ki volt az. Csak ez számít. A háza környéke szép tiszta legyen, mindenki elismerje, hogy milyen csinosan élnek, hiszen a látszat mindenek felett. Aztán, ha leszáll az éj, beszáll a megpakolt csomagtartójú drága autójába, és ügyesen, más nem kis kárára elrejti embertársai, földijei, barátai, családja birtokán.
Aztán van az a réteg, aki hiszi, ha csinosan elrendezi, akkor az majd szépen lebomlik, de legalábbis gusztusos kinézetével inkább dísze a falu képének.
Végül pedig, amikor már minden mindegy, és a kocsibeállóval szemben, az út túloldalán (senki földjén) gyűjti: