Sokan alábecsülik a plátói szerelem intézményét, és ezt nagyon rosszul teszik. Mi lenne velünk, ha néha nem zúgnánk kicsit bele a gyerek izmos karate edzőjébe, a sarki étterem sármos tulajdonosába, a jóképű iskolaigazgatóba vagy a vonzó kezelőorvosunk-gyógyszerészünkbe. Időnként még a legjobb…

Hát..., ha megérint, akkor de. Maximum nem szó szerint, vagy esetleg más szájába adom. De, ha az illető már olyan helyen van, ahonnan mindenhová elviszi a szavait a véráram, akkor nincs mit tenni, az így is, úgy is utat tör magának. Gimiben az egyik fiúm írt a barátnőiről verseket. Időnként rólam…

Nem is tudjuk, mennyire vágyunk rá. Amikor aztán megtörténik, akkor meg nem tudjuk elképzelni, hogyan lehet nélküle élni. A buksi simi legalább olyan éltető erő, mint a szeretet és a valahová tartozás. Tegnap kaptam. Kettőt is. Az egyik az egomat kaparta ki a sárból, a másik a lelkemet simogatta…