"Bogika járőrözni indult Tibikével egy messzi, kihalt faluba. A jeles alkalomra mellényt kellett felvennie. Szerencsére Tibike se nézett ki jobban nála, így kevésbé zavarta, hogy nem a legújabb párizsi divat szerint öltözött fel. Már lassan egy órája guringáztak fel és alá, amikor valaki intett nekik, hogy a villogó be van kapcsolva. "Remek, ezek se fognak bennünket komplett idiótáknak nézni." Morgott Tibike egykedvűen. "Akkor igazoltassunk egy kicsit, mert van egy olyan érzésem, hogy ma is kapunk ellenőrzést." 

"Ez jó lesz?" Kérdezte Bogi, egy régebbi típusú autó láttán. Gondolta, ezzel biztosan nem lesz probléma, nem volt kedve bírságolni. Tibike bólintott, ő meg leintette a járművet. "Jó napot uram! Közúti ellenőrzés!" ...

Én ezt most csak simán megírom, úgy, ahogyan az történt.

Szerdán egy új marhakereskedő látogatott el hozzánk. Mivel a férjem kint volt a munkásokkal a földön, így én találkoztam velük. Nem volt hosszas a látogatásuk. Megnézték az állatokat, az előrejelzést megerősítették. 15 Ft + áfa/ kg (nyilván nem ennyi). Megkérdeztem az egyiket, aki közelebb állt hozzám, hívjuk Gusztinak, hogy mennyi lesz a súlylevonás. Rávágta, hogy "nem szórakozunk levonásokkal", miután választási borjak, relatíve kicsi a súlyuk. Általában 8% a levonás, de 250 kg átlagsúly alatt ez 5%. Na, jó, nincs levonás. Guszti érkezéskor még megkérdezte, hogy "milyen ótépéd van? Öööö, vagyis bankszámlád". Tehát átutalással fizetnek, de mondjuk másként ...

"Piró szőnyeget vett a piacon. Gyönyörű, vajszínű, igazi elegáns darabot. Keményen alkudott is érte, de biztos volt abban is, hogy bármi áron elviszi. A nappaliba nézte ki, és már alig várta, hogy láthassa is a kiszemelt helyén. Mikor rakta volna be a méretes csomagtartóba, észrevette, hogy az bizony meglehetősen koszos, olajos maradt, amikor a férje alkatrészeket szállított benne. Sebaj, már mászott is be, hogy egy gépronggyal szépen kitörölgesse. Már hazaért, amikor észrevette, a géprongy nincs a kocsiban. "Ajjaj, hát, az kiesett. Nem hagyhatom ott, még megszólnak, hogy szemetelek, vissza is megyek érte." Azonban sietnie kellet, mert a megyei ügyésszel volt találkozója, ráadásul mindössze tizenöt percet kapott tőle. Onnan viszont egy ...

Vagy nem.

Ép-e vajon az a lélek, aki vidáman csacsog velem arról, hogy hol lehet a közelben igazán finom halászlét enni, majd közli, a hatéves, felnőttektől még igen félő gyerekem megtámadta a messze földön híresen mocskos szájú feleségét, a rendkívül agresszív fiával együtt. Aki fojtogatja, fellöki, majd rátapos. Az anyuka üvöltve hívja a gyerekemet férfi nemi szervnek, majd megfenyegeti, hogy elzavarja a faluból. A férfi elmondása szerint hasonló esetben az illetőt a kocsi után kötné, majd úgy húzná végig a falun. Ezek után pedig azt kéri, ne nézzük őket le csak azért, mert nincs diplomájuk. Édes barátom, van egy rossz hírem. Ehhez a tanulatlanságodnak az ég világon semmi köze.

Ép-e vajon az a lélek, aki kedvesen ...

Azt gondolnánk, hogy a történet véget is ért azzal, hogy "és addig éltek, amíg meg nem haltak". De nem. Egy szép napon, ugyanis Jancsi és testvére Juliska úgy döntöttek, megnézik, igaz-e a hír, hogy van élet az erdőn és a mézeskalács házon kívül. Mentek, mendegéltek, amíg egy nagy, szürke, kemény valamihez nem értek. Jancsi lehajolt és kíváncsian megkopogtatta. Juliska óvatosan rálépett, majd bátortalanul toppantott egyet. "Mi ez édes Jancsikám? Csak nem....?" "De bizony, Juliskám. Ez az. Beton!" Ámuldozva nézték. Még sosem láttak ilyet. Végül nagy bátran elindultak rajta.

Telt, múlt az idő, lassan megszokták a betont, az embereket és a civilizációt. Egyre ritkábban használtak kenyérmorzsát, hogy haza találjanak, szépen, ...

Pénteken 7 óra 57 perckor raktam ki a fiamat a százas előtt, hogy beszaladhasson az iskolába. Azzal engedtem útnak, hogy kérjen elnézést, valamint ígérje meg, hogy többet nem fordul elő. Legalábbis remélem, de mit csináljunk, ha pont egy nagyon vicces Spongyabob rész volt, aminek mindannyian kíváncsiak voltunk a végére. 7:15-kor kezdődik és 7:50-kor van vége a két résznek reggel.

Amikor én voltam alsós, óvis, bölcsis, akkor bizony igen korán kellett kelni, hogy busszal beérjünk mindenhová reggelente. Annak ellenére, hogy nincsenek horrorisztikus élményeim a korai kelésről, nem akartam, hogy ugyanezt kelljen nekik is csinálniuk. Valamiért fontosnak tartottam, hogy a reggel ne legyen nyomasztó, kapkodós. Amikor felkelnek, bebújnak a nappali ...

Nagyon divatos megfogalmazás az, hogy valaki kilép a komfortzónájából. Az elmúlt héten Jóga Ricsivel szemtelenkedtem kicsit ezzel, hogy minden bizonnyal ki kellett lépnie az övéből ahhoz, hogy felszerelje a wc papír tartót az edzőterem mosdójában, miután egyszer elárulta, nem szívesen tesz ilyesmit. Ártatlan vicc volt, de feltehetőleg nem ért célba, inkább kicsit hülyét csináltam magamból. Viszont arra jó volt, hogy a héten, az izzasztós jógáról hazafelé menet csak elgondolkodtam ezen a kifejezésen. Méghozzá annak kapcsán, hogy felajánlottam a férjemnek, hogy megállok a Nagy Zöldségesnél, így már vacsorára lesz otthon friss zöldség. Miután letettük a telefont jutott eszembe, hogy teljesen átizzadtam a ruhám, a nadrágom ráadásul ...

A gyerekeim már hivatalosan is utcagyerekek. Ha csak tehetik, mennek csavarogni, biciklizni. Odacsapódnak a többi kis utcagyerekhez, és akár estig játszanak. Nagyon szeretem hallani a nevetést, amely csukott ajtón, ablakon át is behallatszik. Bevallom, én is szerettem az "utcán" csavarogni. Annak ellenére, hogy országút mellett laktunk, és az utca, az egy telephez vezető bekötőút volt. Akkor is jó volt, főleg, hogy nem sok autó járt arra. Mondjuk gyerek sem. Most is szeretek, ha időm engedi, elbeszélgetni 1-2 szomszéddal. Viszont tényleg csak 1-2 olyan utcabeli van, akivel szívesen elegyedek szóba, de velük legalább nagyon szívesen. A gyerekek számára ez a front akkor nyílt meg, amikor a csatornahálózat reszelgetése megkezdődött. Olyan sár lett ...

Annak ellenére, hogy csak a harmadik évet kezdtük meg ebben a faluban, sokak távozása megérintett. Az első az az idős ember volt, aki a végletekig felidegesített azzal, hogy nem lehetett lerázni, hogy folyton kiabálva beszélt, hogy bedugta a botja végét a kapu nyílásába, hogy ne tudjam becsukni, ha ő még úgy érezte, nem végzett. Menekültem előle a végén. Amikor hallottam, hogy nyikorog a műlába, zártam a kaput, halasztottam a programomat, nehogy elkapjon az utcán. Mindig megbeszéltük, hogy egyszer igenis rászánjuk az időt és hosszan elbeszélgetünk vele. Főleg a férjem, hiszen mindig őt kereste. Aztán elment. Nagyon bántott, hogy nem hallgattam végig egyszer sem úgy, hogy ne kocogtassam a körmöm a combomon, hogy haladjunk már. Azóta is ...

"Borongós, esőre álló nyári reggel volt. Bogi hatalmas mosollyal ébredt. Ma lesz az első randija Sanyival, a jóképű postás gyerekkel. Alig várta. Már mindenfélét elképzelt Sanyiról, Sanyival, csak azt nem, mit vegyen fel az első randin. Arra gondolt, hogy a fekete és a piros színeket kombinálja majd. Piros csipke felső, fekete szűk szoknya, piros magassarkú. Te jó ég! Bogi lefagyott. Nincs is piros rúzsa. Anélkül pedig bukik az egész projekt. Nagy nehezen összeszedte magát és felkelt. Úgy döntött, bemegy a szomszéd városba és vesz valami dögös vörös rúzst. Persze, ha esetleg smárolni is fognak, akkor Sanyi képe szemöldökig bohócmintás lesz. Mindegy, ez van. Ha Sanyi komolyan gondolja, akkor tűrjön is el ezt-azt.

Vidáman robogott ...