Egyik reggel kiabálásra lettem figyelmes. Pontosabban csak hallottam. Az ingerküszöbömet nem érte el a helyzet, annyi futott át az agyamon mindössze, hogy biztos az utca végén lakó népes család üzemel rendeltetésszerűen. Be is mentem, tettem a dolgom, induláshoz készültünk a férjemmel. Pár perccel…

Mindössze hét hónap telt el úgy, hogy csak egy otthon létezett. Most újra kettő lett, és ismét hatalmába kerített az érzés, hogy akkor most hol is? Az egyik még nem, a másik már nem. Az egyikből tessékelnek kifelé, a másikba még nem akarnak beengedni. Van is, meg nincs is. Próbálom nyaralásnak…