2018. júl 06.

De ja vu

írta: Falusi Élet
De ja vu

Mindössze hét hónap telt el úgy, hogy csak egy otthon létezett. Most újra kettő lett, és ismét hatalmába kerített az érzés, hogy akkor most hol is? Az egyik még nem, a másik már nem. Az egyikből tessékelnek kifelé, a másikba még nem akarnak beengedni. Van is, meg nincs is. Próbálom nyaralásnak felfogni ezt az átmeneti állapotot. Nem pakolok ki, csak a bőröndből öltözöm. Majd akkor rendezkedek csak be, ha úgy érzem, tényleg eljött az ideje a kicsomagolásnak. Addig csak oda gurítom a kis bőröndömet, ahová éppen sodor az élet.

Itt már behűtötték a pezsgőt. Pedig még elég korai, de mindegy, baja nem lesz, ha sokáig van hidegen. Mindenki kedvesen érdeklődik: Na, mikor költöztök?????

Bocs, de nem tudom.

Egy hétre jöttünk mindössze, így aztán levegőt sincs időnk venni, hogy behozzuk az elmúlt heteket, és előre is dolgozzunk. Emellett ismételten tanulok, de az most tényleg kikapcsolódás. Nehéz szívvel jöttem el az újból, főleg, hogy pár napra elugrottunk egy másik országba, hogy egy harmadik országból származó barátainkkal összefussunk. Rendkívül kellemes néhány napot töltöttünk együtt. Kiszakadtunk innen is, onnan is. Csak a felhőtlen móka, kacagás néhány röpke pillanatig.

Az volt a különös, hogy amikor megláttam a frissen kaszált legelőket, a tökéletes formájú bálákkal díszítve, jól esett. Szeretem a szántóföldek látványát, a búzatáblákat, a napraforgóföldeket. Még a faluban egyre romló közúti helyzet sem zavar annyira. Az udvarunk képe annál inkább, elképzelhetetlenül nagy a fű, a gaz. Ráadásul a férjem háta gazdagodott néhány öltéssel, így fűnyírásról szó sem lehet egyelőre.

A kukoricánkról pedig:

img_7702.jpeg

kiderült, hogy baromira nem az.

cirok.jpg

Így főtt kukorica helyett majd seprűt készítünk.

Olyan vegyes érzések kavarognak bennem, mint ez a mai utolsó kép:

unnamed.jpg

 

 

Szólj hozzá