Gondoltam, milyen jó kis este lesz. Rámarkolok egy pohár borra (rá én, csessze meg!), megírom azt a két bejegyzést, ami a fejemben kószál hetek óta, jógázom is utána, majd teljesen ellazulva becsúszom a kádba. Erre mi a jóeget kell gyártanom???

Ezt. 10 példányban ezzel együtt:

Mert nem érdekel, kinek az anyja, apja, tesókája, nénikéje, untyukája, puntyukája, nagymamikája, tatikája, akkor is egy büdös paraszt.

Egy ostoba, primitív véglény, aki annyiban különbözik mindössze az állattól, hogy az állat nem tudja, hogyan kell tetűnek lenni.

Mert ezek telepakolják az utánfutót, és más termőföldjére viszik a szemetet. És ezt teljesen komolyan gondolják. Pár hónapja a férjem egy köztiszteletben tartott férfiút kapott rajta, aki nem volt képes felfogni, mi a bajunk azzal, hogy a szemetet a "falu szélére" hordja. Hiába magyarázta a férjem, az csak bamba képpel meredt rá, majd kinyögte: de ezzel jót teszek, mert jobb lesz itt az út.....

AZ NEM ÚT B.MEG, SZÁNTÓFÖLD!

Aztán a következő kanyarban hozta a veszélyes hulladékot a jó képességű Fóliás Ember, mert igen, ennyi agya van, hogy a veszélyes hulladék helye ott van, ahol ő nem látja. Vagy a kályhában, mert ott minden elég. Ugye. Igaz, hogy jár a kukás minden héten, de hát mennyivel egyszerűbb lecseszni más elé, mint mondjuk tárolni, és a tél folyamán szépen, egyesével a kukába rakni. Netalán fizetni valami minimálisat, hogy elvigyék. Nem. Ő nem fizet. Ő kivárja a sötétet, és viszi. Arra van ideje, energiája.

Igazából nem is meglepődve vagyok, hanem elkeseredve. Majd kiveri a szemünket, hogy belefulladunk a szemétbe, csak egy kicsit kellene odafigyelni, de legalábbis igényes, normális ember módjára élni, de van, akit ez nem zavar. Egy dolog fontos csak, hogy kint legyen a virágos ládikó az ablakban, szép legyen az autó, mindenki lássa, hogy neki mennyi pénze van (volna, lehetne), aztán meg simán odaszarik az asztalára, amiről eszik.

Jó étvágyat hozzá, egyél belőle jó sokat!