Ha az ember elég jól elvan a hanyatló, rothadó nyugaton, megesik, hogy mindenféle "mocskos" gondolat furakodik a fejébe.
Elfogadás...fúj, micsoda perverzió...
Európa...jujj, undorító!
Szabadság...Hallatlan!
Élni és élni hagyni...én szégyellem magam az ilyenek hallatán!

Aztán, amikor túl sokáig van jó kedvű, nyitott, elfogadó, kiegyensúlyozott társaságban, nem érti, hogy máshol ez miért olyan lehetetlen. Miért kell minden áron ellenségkép? Miért születik újabb és újabb ősellenség, akit gyűlölni kell?

Ehh, mindegy. Lehet, hogy mindjárt törlik is a blogomat, ennyi szörnyű, alantas gondolat után.