https://sonjablog.com/

Hoppá.

Boldog új évet! Jól meglepődtem, hogy ez az első bejegyzésem idén. Pedig, valószínűleg az utolsó is, miután új blogot indítottam. 

Sebaj, csapjunk is bele, főleg, miután jó kis téma forog a fejemben már jó ideje. 
Mint az ismeretes, az örök tavasz szigetén nem a magyar a hivatalos nyelv, így aztán ezerrel tanulunk spanyolul, fejlesztjük az angol tudásunkat, a gyerekek emellett franciául is tanulnak, én pedig egyre jobban kacérkodom a német tudásom felfrissítésével is. A fiam olyannyira rákapott az önálló angol tanulásra, hogy már ezen a nyelven olvassa a neki való regényeket. A múltkor kiesett a kezemből a kanál, amikor véletlenül fültanúja lettem annak, ahogyan az olasz barátnőjével telefonál spanyolul. De úgy ...

Áprilisban nagyon magabiztosan azt gondoltuk, hogy kibérelünk egy lakást májustól augusztusig, majd iskolakezdésre beköltözünk a sajátba. Istennek legyen hála, hogy a segítőkész ingatlanos/általános segítő/utazásszervező hölgy baráti ajánlata a legvadabb elképzeléseinket is felülmúlta, és azonnal érzékeny búcsút vettünk tőle. Pedig lehetett volna engedély nélkül épült társasházat venni befektetésnek azzal, hogy "kénytelenek lesznek előbb vagy utóbb engedélyt adni rá, ha már megépült", illetve a piaci ár két és félszereséért apartmant bérelni három hónapra öt havi bérleti díjért. Csak úgy okosmagyarosan. Nem is tudom, hogyan tudtunk mindennek ellenállni.
Június közepén beköltöztünk a mesés kilátással rendelkező, ...

Egy szép vasárnap felkerekedtünk, hogy kiránduljunk egyet a leendő lakóhelyünk felett. Akkor még nem köszöntött be a huszonkét fokos tél, és nem nézett rám fenyegetően a bokazokni az egy szem ruháspolcomról. Utcára ugyan még nem kellett felvenni, de már előfordul, hogy estefelé mamuszba bújok. Sőt. Két hete kifejezetten jól esett a félórányira lévő, teljesen más mikroklímájú település meleg homokjába fúrni a lábfejemet. A vizet már kicsit bizalmatlanul méregettem annak ellenére, hogy a gyerekek hosszan fürödtek benne. 

Na, de nem is erről akarok most írni, hanem arról a bizonyos kirándulásról a falunk felett. Igaz, a települést, amelyet kiválasztottunk magunknak, csak sokára sikerült a hegy tetejéről megcsodálni, de addig ...

Mindenkivel megesik időnként, hogy pár napra szállást foglal a szomszéd utcában. Így alakult ez nálam is: a hétvégét a szinte innen is látható apartmanban töltöm a gyerekekkel. Azért ott, mert van három medi is, és az "iskolabusz" vonalán helyezkedik el. Konkrétan egy megállóval közelebb kerültünk a sulihoz. A történet háttere nem túl izgalmas: jönnek a férjem barátai, és én diszkréten levonulok a színtérről, hadd érezzék jól magukat. 

Néhány héttel korábban...

Éppen a másnapi ebédhez vásároltunk be, amikor magyar hangokat hallottam a boltban. Nem mintha meglepődtem volna, inkább amiatt ütötte meg a fülemet a beszélgetés, mert kísértetiesen ismerős mondatok hangzottak el honfitársaim szájából.

– Jó, oké, a mai ...

Lezárult az a bizonyos, életem egyik legmeghatározóbb, legtanulságosabb, legsötétebb korszaka. Nem tudom másként említeni, mint hogy sötét, pedig mindenféle érzelmekkel teli, rengeteg újat hozó időszak volt, amely nélkül ma egészen biztosan nem lennék az aki, és nagy eséllyel nem az óceán partján írnám ezeket a sorokat.
Majdnem tíz évvel ezelőtt kezdődött a hosszú, beetetésben gazdag előjáték, amit követett az a bizonyos négy tömény év, életem Józsi bácsi-féle hetvenöt százalékos pálinkája. Fejbe is vágott jó párszor. A Balatonra már úgy költöztem, hogy nem akarok céget vezetni, nem akarok alkalmazottat foglalkoztatni, másokért felelni, tettükért felelősséget vállalni, de úgy tűnt, nincs kiszállás. Erről a ...

Elsétált mellettünk hatszáz kilométerre egy trópusi vihar, és a legmagasabb fokú harckészültség lépett életbe a szigeteken. A Konzul asszony személyesen vállalt telefonos ügyeletet arra az esetre, ha valaki az ítéletidő miatt bajba kerülne. Iskolaszünetet rendeltek el, én pedig szombat délután nagybevásároltam, majd teljesen kiürítettük a teraszt, hogy a szélviharnak ne legyen mit elvinnie. A körülöttünk nyaralók nem vették ezt ennyire komolyan, pedig nem ártott volna. Ha őrületes vihar nem is lett végül, de három napon át megállás nélkül esett az eső. Állítólag két évre elegendő vízzel töltötte fel a tározókat. Szóval több jót hozott magával, mint rosszat. A testem bele is nyugodott, hogy eljött az ősz, ideje bekuckózni. ...

Végre tudjuk, milyen is az, amiért igazából idejöttünk.
Számomra a cél, az ok, az iskola volt. Az, amit egy évvel ezelőtt, még elképzelhetetlennek tartottam: az európai oktatás. 
Tavaly ilyenkor még kipirult arccal érveltem a barátainknak, hogy gyereket a magyar oktatási rendszerből csak a középiskola után lehet kiemelni, mert annál jobb a világon nincs. Persze, utána muszáj, mert a felsőoktatás az már sajnos elkurvult. Nincs ezen mit szépíteni. Időközben meg olyannyira beláttam, hogy nincs igazam, hogy már több, mint egy hete a rothadó, hanyatló nyugat tanítja a gyermekeimet. 

Vicces, mert a tény, hogy nem beszélnek spanyolul, teljesen mellékes. SZÖVEGÉRTÉS dolgozatnál kaptak tabletet, hogy lefordítsák maguknak a szöveget. A lényeg ...

Egy éve ilyenkor még azt is elképzelhetetlennek tartottam, hogy azelőtt elhagyjuk az országot, mielőtt a gyerekek leérettségiznek. Ma meg két órán át töltögettem papírokat, tettem fel sorra a kérdéseimet, körmöltem a válaszokat egy olyan nyelven, amelyet még tavaly novemberben fel sem ismertem volna. Jó, ez utóbbi lehet, hogy túlzás, de mondjuk a portugáltól biztosan nem tudtam volna megkülönböztetni. Most is csak annyiban, hogy az egyikből időnként hallok ki ismerős szavakat, a másikból meg nem. 

Miután kijöttünk az iskolából, a lányom őszinte rajongással dicsért meg, amiért "csodálatosan ügyes" voltam, és megértettem mindent, illetve engem is értett mindenki. Óriási élmény volt egyébként. Mondjuk, én már tegnap is ...

Tegnap volt két hónapja, hogy megérkeztünk a szigetre, és az élet úgy hozta, hogy pont ezen a napon kaptuk meg a rezidens státuszunkat igazoló, zöld színű kártyánkat. Mindössze két hónap alatt helyi erők lettünk, sőt, helyi vállalkozók. Utóbbiról még a kártyát kiállító rendőrrel is jól elbeszélgettünk. A férfi ugyanis széles mosollyal az arcán érdeklődött, hogy miféle vállalkozásom van nekem itt. Amikor elmondtam, hogy íróként dolgozom, tovább kérdezősködött. Tudni szerette volna, hogy milyen témában írok. Egy pillanatra lefagyott, amikor szemrebbenés nélkül válaszoltam, hogy romantikus, erotikus novellák kerülnek ki a kezeim közül. Ez volt az első alkalom, hogy hivatalos helyen nem közgazdászként vagy mezőgazdasági ...