Mindenkivel megesik időnként, hogy pár napra szállást foglal a szomszéd utcában. Így alakult ez nálam is: a hétvégét a szinte innen is látható apartmanban töltöm a gyerekekkel. Azért ott, mert van három medi is, és az "iskolabusz" vonalán helyezkedik el. Konkrétan egy megállóval közelebb kerültünk a sulihoz. A történet háttere nem túl izgalmas: jönnek a férjem barátai, és én diszkréten levonulok a színtérről, hadd érezzék jól magukat. 

Néhány héttel korábban...

Éppen a másnapi ebédhez vásároltunk be, amikor magyar hangokat hallottam a boltban. Nem mintha meglepődtem volna, inkább amiatt ütötte meg a fülemet a beszélgetés, mert kísértetiesen ismerős mondatok hangzottak el honfitársaim szájából.

– Jó, oké, a mai vacsora megvan, de mi legyen holnap az ebéd? És holnapután? Mit ennél? 

Beálltunk a pénztárba, majd végül olyan magyarosan átugrottunk egy másik sorba, amit rövidebbnek véltünk. Egyértelmű, hogy a fenti magyarok mögé álltunk be véletlenül. Szinte már-már viccesnek gondoltuk a helyzetet, pedig ami utána következett, az sokkal mulatságosabb volt. A fiatalember ugyanis megszólított bennünket, és pár mondat után kiderült, hogy azzal a hölggyel fut össze másnap egy kávéra, mielőtt az illető háznézőbe vinné az ügyfeleit, aki a mi ingatlanosunk. Sőt. Minket vitt háznézőbe a hölgy a kávé után. Legyen a fiatalember neve: B., az ingatlanosé I. 

Néhány nappal később...

Strandolni mentünk egy családdal, akik annak idején sokat segítettek nekünk ismeretlenül is azzal, hogy megosztották velünk az itteni tapasztalataikat. Megtudtuk, milyen jó dolga van itt az iskolás gyerekeknek, és azt: néha úgy lehűl az idő, hogy akár zoknit is kell húzni. 
Szóval üldögéltünk a parton velük és egy másik párral, akiket akkor ismertünk meg a család révén (legyen a nevük H és T). Néztük a játszadozó gyermekeinket, pontosabban én csak hunyorogtam, mert a nagy kapkodásban otthon maradt a napszemüvegem, élveztük, ahogyan égeti az arcunkat a nap (se kalap, se naptej), majd a másik pár női tagja megkérdezte:

– Ugye ti is június tizenhetedikén jöttetek?
– Igen, miért?
– Előttünk ültetek a repülőn, és leszállás előtt beszélgettünk egy kicsit.

Ezek után tegnap este, miután hazaértünk a H-val és T-vel töltött délutánról, meg sem lepődtem, hogy a szállásfoglalós oldalon B. jelentkezett be, hogy szeretettel vár pénteken az apartman előtt a kulccsal. Ő akkor még nem tudta, hogy nem a budapesti géppel érkezem, hanem kocsival a szomszéd utcából.