Egy nagy csomó gallyal a számban keringek, és attól pánikolok, mi lesz, ha nem a megfelelő fát választom a fészekrakáshoz. Biztosan a legstabilabbat találtam meg? A fiókáimnak is fog tetszeni? Nem lesz túl magas? Vagy ellenkezőleg: túl alacsony? Jó lesz innen a kilátás? Biztonságban leszünk itt?

Amilyen határozottan indultam el, hogy megépítsem az új otthonunkat, most olyan riadtan körözök a levegőben. Visszafordulni nem akarok, de akkor is ijesztő most ez a kaland. Látom, hogy mások is ügyetlenkednek, de azért jól haladnak a fészkükkel. Sokan élik meg ugyanazt, amit én, de tudom, hogy milyen sokan vannak, akik már végig járták ugyanezt az utat, és nem bánták meg. Sőt. Elmondásuk szerint újra és újra megtennék. 

Párszor kezdtem már újat, és most is önszántamból teszem, de ez mégis, minden eddiginél ijesztőbb.

Talán azért, mert a legvadabb álmomat álltam neki megvalósítani?