Szóval fogalmam sincs, mikor élek újra egy fedél alatt a cuccaimmal. Példásan viselem, alig pár dologról éreztem úgy, hogy pótolnom kell. Köszönhető ez például a zseniális helyzetfelismerő képességemnek, miszerint a bőrönd tetejét megszórtam zacskócsipesszel, a hajkefe tisztító, mini drótkefécskét belenyomkodtam a tíz bokazokni egyikébe, és a fülvédőt, ami minden csúnya kanári széltől megóv, azt pedig elsőként tettem be a gyerek táskájába. Hiszen a legfontosabb az epilepszia gyógyszer, a hajkefe tisztító (k.va nagy találmány amúgy) és a fülvédő. Esküszöm, ezen kívül semmi nem érdekelt. Kivéve az eldobhatós toll, amiből csak egyet tettem el, és most iszom is a levét. Sehol Nincs Olcsó, Vékony Hegyű, Eldobhatós Golyóstoll. A családnak már elküldtem a linket, hogy minden idelátogató hozzon tízet.

Ám, van valami, ami nem fért bele sem a zokniba (amit szerintem már soha nem fogok hordani), sem a bőrönd tetejére nem tudtam rászórni. Ez pedig a tisztességes edény. Nekem ez amúgy is valami fura keresztem, hogy csak sz**r edények kerülnek a kezem közé. Mindig melléfogok, pedig az pénzt sem sajnáltam rájuk egy bizonyos szintig. A hatszázezer forintos készletet sokalltam, próbáltam kicsit olcsóbbal megúszni, és általában meg is szívtam. Egy közép kategóriás szettem volt, ami tisztességgel kiszolgált, de én mindig vágytam valami szuper együttesre. Na, sebaj, mindtől megszabadultam, éljen a tiszta lap. A biztonság kedvéért a hamisítvány, de soha le nem égő serpenyőmet és az alapvetően jó wokomat hoztam. Pontosabban becsomagoltam, baromira nincs itt. Nem is csigázom a kedélyeket: vettem egy csúcsminőségű serpit.  Meg aztán még kettőt más-más méretben. Megpróbáltam levadászni egy-két lábast, de eredménytelenül. Eleinte morogtam miatta, majd miután minden porcikámat átjárta a kanári életérzés, rájöttem, hogy serpenyőben minden is elkészíthető. Mára már tudom, vizet forralni serpiben a legjobb. Tésztát főzni nem is lehet másban, mint serpenyőben. És hogy minden készítem el a sertéspörköltet? Na? Jó, az igaz, hogy nagyon fain fedőket is találtam hozzá.

Még mielőtt ki lennék nevetve: nem vagyok egy nagy boltjáró. Csak annyi időt töltök egy bármilyen boltban, amennyit nagyon muszáj, és csak azt veszem meg, amit feltétlenül szükséges. Még nincs két hónapja, hogy itt lakunk, és fogalmam sincs, bizonyos dolgokat hol kapok meg. Mint például azt a hülye tollat, amely feltétlenül szükséges az írói tevékenységemhez, mert csak azzal tudok jegyzetelni és vázlatot írni!!!

A tejbegrízt is serpenyőben főztem és tegnap a gombapörköltet is. Emma szülinapi gyümölcslevese is annak a segítségével készül majd.

Amúgy itt, Kanáriában rohan az idő. Szerintem egyre jobban megy a spanyol, sőt, Miguel, a papírboltos, aki szintén nem árul olyan tollat, amilyen nekem KELL, még azt is felajánlotta, hogy kiteszi a polcaira a spanyol nyelvű írásaimat. Újra jógázom, a rohadt sok lépcső és kaptató pedig biztosítja a napi kardiot. Merthogy mindenhová felfelé kell menni. Vezetni még nem mertem, pedig az elmúlt sok évben jó pár kilométert beletettem a fenekembe.

A fülvédőmet még egyszer sem kellett elővennem, pedig azt volt első, amit annak idején, még áprilisban, betettem a "költözős fiókba".