B. egyre kedvetlenebbül megy be munkahelyére, ahol rendre azzal zaklatják a kolléganői, hogy mikor lesz már gyereke. B. ezt, érthető módon, igen rosszul viseli. Főleg úgy, hogy hosszútávú tervei között egyáltalán nem szerepel a gyermekvállalás. Sem neki, sem az élettársának. Feltehetőleg ez a közös nevező is hozzájárul a harmonikus párkapcsolatukhoz.

Nem csak Julika és Marika nem érti, hogyan lehetséges ez, de Kincső, Bella, Norina sem. Mert gyerek nélkül nincs értelme az életnek. Úristen, ha lenne annyi millám, ahányszor hallottam már ezt. A gyerek az élet értelme. Pedig, ha "mindössze" annyi, akkor megette a fene. Azért a kolléganők a biztonság kedvéért próbálják B-t megerősíteni abban, hogy nekik is volt ilyen "önző korszakuk", ne aggódjon, majd elmúlik.

Amikor még bölcsibe jártam, és H. Tamással építettük minden nap a kishajót, már tudtam, ha fiam lesz, Tamás lesz. Mi más is lehetne, ha Tamással olyan jó játszani? Amikor született a fiam, éppen sok utálatos Tamás vett bennünket körül, de a férjem volt olyan jó, hogy benyelte az a rohadt nagy békát, és Tamás lett a neve. Mármint a fiamnak és nem a férjemnek. De ez én vagyok. Én, aki egész életemben arra vágytam, hogy anya legyek. Nem azért, mert úgy szokás vagy mert a nőnek a fakanál és a pelenkázó asztal mellett a helye. Azért, mert bennem tombolt ez az érzés.

De nem mindenki van ezzel így. A. soha nem vágyott ilyesmire. Szuper karriert futott be, mert rendkívül okos és tehetséges. Imádja a munkáját, és nagyon sokat is keres. Rendszeres támogatója a különféle gyermek alapítványoknak, a legjobb fej nagynéni, és olyan hátteret biztosít az unokaöccsének, ami amúgy nem adatna meg neki. Ott van P., akiben nemcsak az anya, de a nő sem ébredt fel soha. Kedves, halk, visszahúzódó, szorgalmas, de amióta az eszemet tudom, egyedül él. Vagy D., aki fiatalon elvált, és azóta sem találta meg azt, aki majd a társa lesz. Kellett volna, hogy mindenáron szüljön? Csak, mert az van a plakáton? És mi van olyankor, ha valakinek nem lehet valami okból, és a szíve szakad bele, amikor ezzel basztatják?

Na, és tényleg. Ha csak simán nem akar? Lehet, hogy valaki felelősségteljesen végiggondolja, mi kell egy gyereknek, amíg fel nem nő, és úgy látja, nem fogja tudni biztosítani neki. Mert itt, a virágzó balkánon nem kis vállalkozás egy gyerek, nem úgy, mint a rothadó nyugaton. Ma már egyáltalán nem biztos, hogy a szülő biztosítani tudja a fedelet  feje fölé, a minőségi ételt, a magán orvosokat és az iskolával járó végtelenített kiadásokat. Meleg ruháról, jó minőségű cipőről már nem is beszélek.

Tisztelem és becsülöm azokat, akik felelősségteljesen hoznak döntéseket, legyen az bármi. És jelen esetben életek feletti döntésről van szó, azt pedig illik baromi komolyan venni. Egyébként meg persze, jön majd a szar anyázás. Mert a tökéletes anyák habzó szájjal állnak lesben, hogy ízekre szedjék azt, akinek valami nem megy.

Tisztelem és becsülöm, ha valaki határozottan kiáll azért, amit képvisel. Nem ez az önzőség, hanem a vélt elvárásoknak való megfelelni akarás a balfaszság. Ez az egy életünk van elvileg, bár még nem bizonyított, és célszerű a saját szánk íze szerint élni, mert különben hosszú kínszenvedés lesz az egész. Ha valakinek nem fér bele ebbe a menetbe egy gyermek, értelmetlen megerőszakolnia magát, mert senkinek sem lesz jó, és legjobban a gyerek sínyli majd meg.

Ja, ugye mondtam, hogy B. egy huszonhét éves férfi, akit a nő kollégái buzerálnak napi szinten?