A lélekgyógyító: Fogalmam sincs, hogyan ismertem meg, arra pedig végképp nem emlékszem, hogyan lettünk barátok. Egyszerűen csak természetes a jelenléte. Jól esik, hogy ott van. A kezdetekre nem, csak a nagy, nevetős beszélgetésekre emlékszem. Arra, hogy mindig potyognak a könnyeim a nevetéstől.…

A suttogó: Sosem felejtem el azt, amikor először volt dolgom vele. Beugrott a karámba, és mint a zsákmányát elejtő vad, ráugrott a kiszemelt áldozatára, majd pillanatok alatt el is ejtette azt. A 100 kg-s mangalica kocát. Akkor azt gondoltam, kicsit őrült, mintha egy Edda dalból pattant volna ki…

Még emlékszem, mekkora esemény volt, amikor tavaly átadtak pár iskolatáska méretű foltot az akkor már Kátyúfalvának csúfolt falunkban. Arra is emlékszem, mennyire nem éreztem én azt megoldásnak. Azt gondoltam, rémes az utak állapota. Nos, be kell látnom, tévedtem. Akkor ugyanis még autópálya…