A suttogó:

Sosem felejtem el azt, amikor először volt dolgom vele. Beugrott a karámba, és mint a zsákmányát elejtő vad, ráugrott a kiszemelt áldozatára, majd pillanatok alatt el is ejtette azt. A 100 kg-s mangalica kocát. Akkor azt gondoltam, kicsit őrült, mintha egy Edda dalból pattant volna ki egy pillanatra hozzánk, bár a profizmusa (vadászat, kiszedés, szúrás, mérés, kocsira rakás együtt nem volt több, mint 15 perc.) már akkor is mellkasig rántotta az államat. Azóta többször beszélgettem vele, és kiderült, igazi suttogó. Vadállatokkal suttogó. Olyan kapcsolatot alakít ki állataival, amilyet szerintem rajta kívül nem sokan tudnak. Sőt. Nem fél tőlük, de tiszteli és szívből szereti őket. Végtelen türelemmel, megértéssel viseltetik irántuk. Ha "csak" 1-2 szuriról, esetleg kisebb műtétről van szó, maga oldja meg, sőt, még egy házi intenzív osztály is rendelkezésére áll a komolyabb problémák kezeléséhez. Olyan nincs, hogy lemondjon egy állatról. Olyan kiemelkedő törődést és gondoskodást kapnak, hogy már csak hálából, tiszteletből sem pusztulnak el. Pedig egyszer még veszekedtem is vele. Iszonyú dühös voltam rá, noha arról nem tehetett, hogy egy olyan lelkiállapotomban sikerült megpróbálnia alkudozni velem, hogy annál jóval kevesebb is bőven elég lett volna, hogy kifakadjak és még kiabáljak is. Aztán valahogy mégis sikerült dűlőre jutni. Lehet, pont azért, mert belőlem is előjött a vadállat és egyszerűen csak hazai pályán könnyebben boldogult. Csak suttognia kellett a magamból kikelt énemnek.

A vízen járó:

Amikor eldöntöttem, elkezdem megírni azon emberek "jellemrajzát", akik nagy hatást gyakorolnak rám, senki egy szavas összefoglalásán nem kellett gondolkodnom. Róla is egyből beugrott.
Ő olyan, mint a lányom. Valahogy lebeg kicsivel a föld felett, így nem tud elesni, nem tudja megütni magát és igazából különösebben a rá leselkedő veszélyeket sem érzékeli. Könnyedén úszik az árral, ügyesen felvéve a körülötte haladók tempóját. Ő is bevándorló, de tökéletesen alkalmazkodott a környezetéhez. Egészséges kritikával szemléli az élettársait, de maximális elfogadással, megértéssel fordul mindenki felé. Végtelenül nyitott, szíve szeretettel, vidámsággal van teli. Könnyed természete, kiváló hajózási technikája révén még a legnagyobb hullámokat is ügyesen meglovagolja. Düh és harag nélkül varázsolja át konfliktusait békés egymás mellett éléssé. Klasszikus példája annak, hogy "ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel." Biztosan van az a pont, ahol ő is tetőzik, de amióta ismerem, közelében sem járt annak, noha próbatételek sorait kell kiállnia neki is. Mi sem bizonyítja mindezt jobban, mint két kedves, kiegyensúlyozott, vidám gyermeke.

A varázsló:

Az elhivatott varázsló. Küldetése az, hogy tökéletlenből tökéleteset varázsoljon. A rend művészi szintre emelése. Tőle tudom, hogy lehet valamit tisztává varázsolni úgy is, hogy az igazi művészet legyen. Szívvel, lélekkel, alázattal és örömmel. Olyan páratlan hozzáállással szolgáltat, hogy minden tiszteletet kivív. Feltehetőleg nem tanult gazdaságpszichológiát, mégis tökéletesen érzi, érti és alkalmazza is. Feltehetőleg azért, mert szereti azt, amit csinál, élvezi és őszinte örömmel teszi. Akkor elégedett, ha ő maga is büszke lehet arra, amit kiad a keze közül. Úgy akar belenézni a vevő tükrébe, hogy saját mosolya mögött a vevőé is ott legyen. Úgy, hogy, ugyanazt az örömöt érezzék mind a ketten. A hálával nem él vissza, páratlanul a helyén kezeli. Nem száll el vele az a bizonyos ló. Nem, mert nem a haszonszerzés az elsődleges, hanem a tökéletesség. Mesterfokon.

A gyógyító:

A szakmai alázat mintapéldája. Kizárólag tökéleteset tud alkotni, ez veleszületett tulajdonsága. Csak a hibátlan végeredmény létezik. Félmunka, átmeneti megoldás nem létezik. A beteg addig nem hagyhatja el a műhelyt, amíg az nem tökéletesen egészséges. 24 órás szolgálatban áll, még sincs felár, túlóra vagy hétvégi pótlék. Ha valaki vasárnap délben lesz rosszul egy szántóföld közepén, akkor vasárnap dél után két perccel már szorgos kezek műtik. Mindenki tiszteli és szereti is ezért. Igazi őrangyal, kifinomult, magabiztos kezű idegsebész. Tévedés nincs, még a haldokló sincs életveszélyben a kőkemény munkától kérges kezei között. Minden beteg egyformán a legfontosabb. Nincs várólista, nincs kivételezés. Elhivatottság és szakmai alázat van csak.