Időnként ott találom magam, ahol sokszor nem is értem, hogy marad fenn a lét. Az egy dolog, hogy gyakorlatilag nem tudom megértetni magam, és nemcsak a szóhasználat miatt, hanem eleve az ingerszegény környezet miatt. Mert ahhoz képest, még a gyerekem is több élettapasztalattal…

– Robika becsajozott – lihegte a telefonba izgatottan Vera. – Valami fiatal kiscsaj, ott dolgozik nála.– Te most szívatsz! – Kató nem akart hinni a fülének. – Honnan veszed?– Szerinted? – sejtelmeskedett Vera. – Minden hétfőn este beszélünk.– Ja, el is felejtettem, hogy te ilyen bennfentes vagy.…

Önszántamból már sosem veszek fel senkit az autómba. A legtöbbször ugyanis pórul jártam velük. Valami szinte mindig rosszul sült el, ha felvettem/felvettünk valakit. Bocsánatot kérek minden tisztességes, józan, jó illatú, kedves, udvarias stoppostól, de én már nem, nem, és nem. Az első élményem…