– Robika becsajozott – lihegte a telefonba izgatottan Vera. – Valami fiatal kiscsaj, ott dolgozik nála.
– Te most szívatsz! – Kató nem akart hinni a fülének. – Honnan veszed?
– Szerinted? – sejtelmeskedett Vera. – Minden hétfőn este beszélünk.
– Ja, el is felejtettem, hogy te ilyen bennfentes vagy. Hogy vetted rá, hogy elmondja?
– Tudom én, hogyan kell megbeszéltetni valakit, anélkül, hogy egyáltalán észrevenné – nevetgélt Vera. – Ismersz, bárkiből, bármit kiszedek.
Vera nagyon büszke volt arra, hogy akárkit szóra bírt, és könnyen férkőzött mások bizalmába. Mindig ráérzett, mit akar hallani a másik fél. Vidám, nevetős természete megkönnyítette mindezt. Könnyen barátkozott, és akivel megismerkedett, rövid idő alatt megszerette Verát.
– Láttad is? Küldött róla képet?
– Nem, dehogy! Ott még nem tartunk. Ma szólta el magát először. Mennek a kollégáival Karibra vitorlázni, és amikor poénkodva kérdeztem, hogy hiányozni fog-e neki Bíborka, akkor azt mondta, ő nem. De azt, hogy ő, azt olyan furán megnyomta. Ebből sejtettem, hogy van neki valakije, akit hiányolni fog.
– Hű, te! Magánnyomozónak kellett volna menned – kacagott Kató. – Szegény Robika, szurkolok neki, hogy végre megszabaduljon ettől a Bíborkától. Ha valaki megérdemli, hogy boldog legyen végre, akkor az Robika. Hány éve kínlódik már amellett a nő mellett. Remélem, elválnak.
– Én is, de ez a kiscsaj szerintem csak arra kell neki, hogy időnként legyen, akivel hempereg egy kicsit.
– Ja, persze, azt gondoltam. De, az is boldoggá teheti, nem? Nem kell neki feleség szerintem. Volt már neki elég.
– Ne is mondd, szegény. Mindig megjárja ezekkel a nőkkel.
– Hű, de megnézném Bíborka fejét, amikor rájön!
– Na, Kató, elég – szólt rá barátnőjére kacagva Vera. – Az sem biztos, hogy kiderül. Lehet, el sem akar válni. Annus még csak másfél éves. Nem hiszem, hogy ott akarja hagyni a kislányát.
– Jucinak elmondod? – Katót majd szétvetette az izgalom, és alig várta, hogy a triumvirátus harmadik tagja is megtudja.
– Elmondhatod te – engedte át nagylelkűen Vera a lehetőséget. – A te lányod keresztanyja.
– Köszi! Úgyis kellene lassan szervezni Robika buliját, meg a hétvégi bográcsozást is.

A négy család, a két testvérpár, Robi, Zoli, az unokatestvéreik, Pityu, Bali, illetve feleségeik, szoros kapcsolatban volt egymással. Ők alkották a népes rokonság velejét. Rendszeresen szerveztek családi kirándulásokat, összejöveteleket, hogy a nagy família tagjai ne csak esküvőkön és temetéseken találkozzanak egymással. A négyből három feleség sülve-főve együtt volt. Vera, Kató és Juci legjobb barátnőkké váltak a hosszú évek alatt. Robika feleségei, barátnői jöttek-mentek, így azok a nők nem kerülhettek közel a hármasfogathoz.

Hármójuk közül Vera volt a hangadó. Nagy termetével, erős orgánumával, hangos nevetésével túlharsogott mindenkit. Ő kezdeményezte a találkozókat, imádta a nagy bulikat, és azt, ha a középpontban lehetett. Sikamlós humorát a férfiak is szerették. Szinte mindenről eszébe jutott a szex valamilyen formája, amit azonnal meg is osztott a társasággal. Imádta a malac vicceket, és mindig volt a tarsolyában pár új. Nagy egyetértésben élt férjével, a szintén jól kifejlett Pityuval. Vera szakácsnő volt egy bölcsődében, szeretett sütni-főzni, és mindig gondoskodott arról, hogy jókat és nagyokat ehessenek postás férjével. Egy kisfiuk volt, Jónás.

Kató, négy gyermek édesanyja, Zoli felesége, volt a társaság legrégebbi nőtagja. Zolival még a gimnáziumban jöttek össze, és hamar szülőkké váltak. Mindketten nagy családról álmodtak, így nem is volt kérdés, hogy legalább négy gyerekük lesz. Kató pénztárosként dolgozott egy élelmiszerboltban, Zoli autószerelőként kereste a kenyerét.

Juci, hármuk közül a legfiatalabb, Verához hasonlóan harsány volt, nevetős és pufók. Tíz évvel fiatalabb volt a másik kettőnél, de mivel érdeklődési körük megegyezett, senkit sem zavart a korkülönbség. Juci egy pékségben dolgozott eladóként, és imádott csipegetni a friss, meleg, édes, kelt tésztákból. A bolt legnagyobb vásárlója ő maga volt. Férjével, a biztonsági őr Balival készült családot alapítani, várták, hogy jöjjön a gyermekáldás.

Ha a három nő összeült, abból hatalmas pletykálkodás, kacagás és éjszakába nyúló beszélgetés lett. Ezeken az estéken mindig meglepték magukat egy üveg különleges krémlikőrrel. Minden alkalommal más vette meg a finom, selymes italt. Olyan volt ez, mint egy szertartás.
Komoly vita sosem alakult ki közöttük. Szerették egymást, és összetartoztak. Ők hárman. Jóban, rosszban.