Egyetemista voltam, amikor csúnyán összevesztünk páran, még gimis osztálytársak. Az egyik barátnőm akkor úgy kifordult magából, és kiabált dühösen velünk, hogy ha eszembe jut, azóta is rossz érzéssel tölt el. Fanatizmusa nem csökkent, és természetesen, nem vagyunk barátok. Akkor megfogadtam: soha, senkivel nem osztom meg a politikai nézeteimet. Ez többé-kevésbé így is van. Fél kezemen meg tudom számolni azokat, akikkel belemegyek egy ilyen beszélgetésbe úgy, hogy annak értelmetlen vita vagy kiábrándulás lenne a kimenetele. 

Még mindig tartom magam a jelen, kialakult helyzet ellenére is. Csak drasztikusan lecsökkent a fészbúk ismerőseim száma. Mára már szinte kizárólag a gluténmentes receptek úszkálnak az idővonalamon. Legalább van helyük bőven.

Azt hiszem, óriási szerencsém van, hogy a munkahelyem, egy, a házon belül elkerített kis kuckó, különben kizárt, hogy kibírnám. Ha azt meg is tudnám állni, hogy ne szóljak bele a sok gazdaságpolitikai-, szociológiai-, gazdasági-, hadászati szakértő felkészült, észszerű, szilárd alapokon nyugvó vitájába, a pókerarc már biztosan nem menne. Hiába nem vállalnám fel a véleményemet, nem tudnék egy asztalhoz leülni azzal, aki, az én meglátásom szerint, ostobaságokat beszél. 

Attól félek, már nem ússzuk meg, hogy így vagy úgy, de felvállaljuk a véleményünket, és kiálljunk valamelyik ideológia mellett. Mára már azzal is állást foglalok, hogy valahová elmegyek, vagy épp ellenkezőleg, távol maradok tőle. Aláírok valamit vagy sem. Nevetek egy viccen vagy sem. Támogatok valakit vagy eltakarom a szemem, hogy ne lássam. Én ezt nem szeretem, nem az én lelkemnek való. 

Szerencsére azért nem csak erről szól az életem, mert vigyázok, hogy ne szippantson be ez a nyomorult állapot. Színesíti a mindennapokat, hogy például hétfőn egy "baráttal" megint kevesebb lett, némi pénz miatt. Meg sem rázott, csak eszembe jutott, amikor valaki egyszer azt mondta: ha akarsz egy ellenséget, segíts neki. 

Nagy erőkkel dolgozom egy regényen. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen hosszú írásra is képes vagyok. Örülök, hogy nemcsak a világ változik, hanem én is.