Ma délután, gumicsizma takarítás közben éreztem, hogy a sárleverő izmom határozottan sokat fejlődött. Egész könnyedén ütögetek össze bármilyen cipő-, bakancs- és csizmasarkat. Sőt, azt vettem észre, hogy ha meglátok egy lábbelit, már nyúlok is utána, hogy sártalanítsam. 

De ahol így telik a szombat, ott szükség is van erre a szuper képességre.

A fiam készségesen segített a férjemnek gereblyézni, ami rá is fér az udvarra.

A mai délután nagyon hangulatos volt. Egy "kosárkába" kávét, sütit készítettem és miután összeszedtem a fiamat az oviból, kimentünk a Telepre, hogy uzsonnát vigyünk a dolgozó férfiaknak :).

A fiamnak egy kis csíkos zacskóban elvittem a gumicsizmáját, hogy ne a cipőjét sározza össze. Büszke is voltam, hogy milyen jól kitaláltam, ezzel ügyesen kicselezve a rendszert, hogy végre ne azt sározza össze, amit nem kellene. Természetesen hiába voltunk kint egy órát, makulátlan tiszta csizmában és ruhában jöttek haza. Én lettem csupa kosz a kocsitól, úgyhogy el is határoztam, hiába illik a terep kocsinak sárosnak lennie, elegem van, lemosom, amint lehetőségem lesz rá.