Az elmúlt egy hétben annyiféle férfitípusba futottam bele, hogy egyszerűen meg kell írnom. Félő, képekkel nem szolgálhatok. Vicces fotókat tölthetnék le a google képkereső segítségével, de az meg olyan bendzsa.

Egy-egy rövid történeten keresztül szeretném bemutatni a helyi keménylegényeket.

Kezdeném a kedvencemmel (aki ezt az írást ihlette egyébként), az echte falusi macsóval. Vele a traktorboltban találkoztam. Épp egy számomra ismeretlen alkatrészért álltam sorba (tehát nem pumpáért). Egészen konkrétan résolajcsőért. Mondom is, hogy mit szeretnék, erre Sanyi azonnal közbevágott: Na, de mégis mibe? Mert az nagyon nem mindegy! Ráadásul igen szigorúan tette mindezt, aggódtam is, hogy új eladó van, aki nem olyan jófej, mint a többi. Riadtan néztem rá és feleltem azonnal, hogy bobcatbe lesz. Sanyi nem állt le, szemrehányóan tovább faggatott, hogy, jó, de milyen méret kell. Erre természetesen már nem voltam felkészülve, ráadásul Sanyi hanyagul egy polcnak támaszkodott és zordan nézett rám. Végre az eladók megmentettek és átvettek Sanyitól. Eközben megjegyeztem, hogy nagyon erős illatosító szag van (nem szeretem a légfrissítőket). Emberem azonnal rávágta: Én nem érzem! Na, gondoltam magamban, pukkadj most már meg. A srácok elmesélték, hogy egy bácsi vette, majd fizetés után el is ejtette és most szagolhatjuk egy darabig. Az egyikük kérdezte is, hogy ez vajon vanília-e. Erre láss csodát, Sanyi, aki nem érezte az erős illatot, gyorsan a segítségére sietett. Nem, ez kókusz, az ilyen émelyítő. Hoppppppáááá. Sanyi egy pillanatra kiesett a szerepéből. Ezt persze rajtam bosszulta meg, mindenféle szakszavakkal dobált meg, amik szerinte még kellenek a résolajcsőhöz. Valahogy nem hangolódtam rá a flört eme igen fura formájára, így csak nagyon bambán néztem rá, majd kikullogtam a boltból.

A következő szereplő, a harcias szépfiú. Ők két üzemmódban működnek. A nőkkel úgy, mint a már meghódított vaddal, a férfiakkal meg úgy, mint egy harci kakas. Van egy kis üldözési mániájuk, teljesen biztosak abban, hogy minden nő, akivel csak összefújja őket a szél, olthatatlan szerelembe esik irántuk, de legalábbis megkívánja. Abban a biztos tudatban kommunikálnak minden nővel, korra való tekintet nélkül, hogy minden egyes szavukkal, gesztusukkal olyan jót tesznek az illetővel, hogy az még otthon is hosszan tapsikol örömében. A férfiakkal viszont már kicsit gondban vannak, ugyanis mindegyiket vetélytársnak tekintik és minden szíre-szóra vitába keverednek. Folyamatosan acsarkodnak, de nem bántanak. Mindössze ártatlan erőfitogtatásról van szó. Félreértés elkerülése végett szeretjük őket és nem bánjuk, hogy minden mozdulatunkat félreértik.

Kicsit hasonlít az előzőhöz a bájos szépfiú. Nekik is az a fixa ideájuk, hogy mindenkit elcsábítanak egy félmosollyal is akár. Viszont ők nem kakaskodnak, csak szépek, mosolyognak, vidáman integetnek és minden nővel úgy beszélnek, hogy az talán tényleg tapsikol is egyet otthon örömében, hogy milyen jó is nőnek lenni. Ők egy kicsit minden nőbe szerelmesek, mindegyikben meglátnak valamit, ami különlegessé teszi őket. Az ő feleségeik általában összehúzott szemöldökkel méregetnek mindenkit. 

Az egyik kevésbé kedvelt típus, a wannabe macsó. Ők a lecsúszott vállalkozók fiai. Drága kocsira még futotta mielőtt bedőlt az összes hitel, de számlákra már nem. Ők a dacos legények, akik haragszanak az egész világra emiatt. Kocsi van, amivel odamegy, de már a bulira nincs pénze. Kulcsot pörgetve áll a klub előtt, mondván, ilyen lepukkant helyre ő be nem megy...

A hangember következik a sorban. Ők azok, akik eltévedtek és nem találják a helyüket talán sehol. A magát tökösnek tettető sima sutyerák, akinek mindig van egy odavágó tanmeséje a hülye városiról, aki csúful pórul járt vele, az igazi falusi keménylegénnyel szemben. Hangerővel próbálja pótolni a józan észt. A nála kisebbet, gyengébbet heccből terrorizálja, bosszantja  Előszeretettel aláz meg másokat úgy, hogy ha tudja, az illető nem tudja valami miatt megvédeni magát. Általában fanatikus szélsőséges, de természetesen elveit nyilvánvalóan meghazudtolva él. Gorombán beszél és mindenkire megpróbálja ráerőszakolni szélsőséges nézeteit, ha máshogy nem, hát ordenáré módon üvöltözve.

Végül az én kedvencem következik. A kapuzárás előtti, sokat látott, sokat és keményen dolgozó igazi helyi gazda. Ők általában okosak, intelligensek és rendkívül jó humorúak. Látszik, hogy anno minden nő a lábuk előtt hevert. Férfiasságukat nem tépázta meg az idő, az önbizalmuk megrendíthetetlen. Tudják mit érnek, emlékeznek a régi szép időkre. Tudják, hogyan kell beszélni és bánni a nőkkel. Na, ha egy ilyen férfiú bókol nekem, bizony meg sem várom, hogy hazaérjek, már a kocsiban tapsikolok.