Tisztán emlékszem, amikor Édesanyám betöltötte a harminchatodik életévét. Sokkos állapotban álltam az ünnepi asztal mellett, próbáltam a lefelé görbülő számat felfelé kanyarítani, miközben szorítottam, hogy ne bukjon ki belőlem a hangos zokogás. Nagyon elkeserítő volt, hogy az én anyukám milyen iszonyú öreg. Elfogott a rettegés, hogy már alig van neki hátra valami. Miért szült ilyen öregen (27) gyereket? Hogy tehette ezt velünk? Nincs még egy gyerek, akinek kilenc évesen gyakorlatilag nagymamája van.

Huszonpárév múlva ismét feltekeredtem erre a számra. Az akkori főnöknőm töltötte be ezt a bűvös kort. Fiatal volt, gyönyörű, vidám és rendkívül okos. Teljesen véletlenül derült ki, hogy mennyi is az annyi, akkor is meglepődtem, de akkor nem azon, hogy milyen öreg, hanem, hogy ilyen fiatalon ő az ügyvezetőnk. Magabiztossága, talpraesettsége példa lett számomra. Sokszor jutott eszembe, de jó is lehet ennyi idősen céget vezetni, alkalmazottakat irányítani, fizetést adni, magabiztosan menni előre.

Sok NAGY álmom volt. Az első igazán nagy célom az volt, hogy Pécsen közgázra járhassak. Szerencsém volt, mert amikor megnéztem a felvételi tájékoztatót, volt ilyen iskola. Fel is vettek elsőre. Más verzió nem is nagyon jött szóba nálam a továbbtanulást illetően.
Szerettem volna egy Tamás nevű fiút és egy Anna nevű kislányt. A Tamás rendíthetetlen volt, az Anna kicsit rugalmasabb, ami később Hanna lett, végül Emma.
De a legnagyobb vágyam 10 éves koromtól kezdve az egyenes fogsor volt. Amikor "végleg" kiderült, hogy nekem nem lehet az, akkor kicsit meghaltam belül. Iszonyúan fájt, mert tényleg ez volt létező legnagyobb vágyam, ami valaha beleégette magát az elmémbe. Már több, mint egy éve teljesült. Olyan mérföldkő volt, ami azóta is érezteti hatását. 25 év kitartó vágyakozás és küzdelem után elértem. Azóta tudom, hogy nincs olyan, hogy lehetetlen. Számomra nincs. Több, mint egy éve minden nap hálát adok ezért, megnézem, hogy ugye még meg van, nem görbült vissza. Persze ezt csak az érti, aki megélte. Hálás vagyok Mágnesnek is mindezért, mert szerintem fogalma sincs arról, hogy az, hogy 10 éven át elszántan küzdöttem a fogszabályzóért, ahhoz ő volt a motiváció. Egyik napról a másikra tökéletes fogsorral jelent meg a kollégiumban. Majd megőrültem, olyan irigy és dühös voltam. Nem rá, hanem az egészre. És akkor eldöntöttem, hogy ha neki sikerült, akkor nekem is fog. Hipp-hopp 10 év elsuhant és már le is vették. A doktornőnek is hálás leszek egy életen át. Mondtam is már neki, hogy ezt csak úgy nem fogom elfelejteni.

36 éves vagyok és az elmúlt évek legnagyobb álma az volt, hogy esős időben is eljussak szárazon, betonon az autómtól a bejárati ajtóig. Sőt. Azt mondtam, ha egyszer valóra válik, azon fetrengve fogok szelfizni.