(May the force (4th) be with us, ha esetleg...)

Hiszen itt mindenki csupa erő, csupa izom!
És ezt most komolyan is mondom, csak semmi irónia. Lehetnek is (és egy férfi legyen is), hiszen még a hivatalnokok is keményen nyomják odahaza a fizikai munkát. Pár hete legnagyobb meglepetésemre a törvény egyik szolgálóját és védőjét láttam egy nem kis géppel közlekedni. Jól meg is lepődtem és ez látszott is rajtam. Olyannyira, hogy le is fékeztem, jól látok-e. Ilyet amúgy nem igazán szoktam csinálni, elég kínosan is éreztem magam, mert láttam, milyen furán néz rám. Azóta pedig nem volt alkalmam ekszkuzálni magamat.

Íme a nyilvánosan meg nem hirdetett verseny harmadik helyezettje:

Az ablakos csapat. Nekik köszönhetem a fantasztikus méretű ablakainkat. Úgy verték szét az egész nappalit/előszobát, ahogy azt illik. Viszont patent módon fel is takarítottak maguk után. Ketten rakták be azokat az iszonyatos méretű (legalábbis számomra az) üvegeket, amik elmondásuk szerint igen nehezek. Amivel viszont igazán belopták magukat a szívembe, az az, amikor tegnap felhívtak, hogy akkor megjött a redőny, fél kettőre itt vannak. Ami ugye szuper, csak már nem készültem rájuk, hiszen nem jelentkeztek és háromtól fix programom volt, vittem a kislányomat az éves gasztros kontrolljára és vérvételére. Vissza is kérdeztem a telefonban, hogy oké, de mikor végeznek, mert nekem el kell mennem. A válasz nagyon lazán, f..án, könnyedén: Há' má' bent van a kocsiban, úgyhogy megyünk! Becsületükre váljon, hogy 14:55-re elkészültek és egy kapunyitással el is tűzött mindenki.

A második végül is nem fizikai erővel lett dobogós, de jár neki a helyezés:

Hétfőn vért kellett venni a borjaktól, mert eladtuk őket. Miután az első próbálkozásnál egyszerre hárman tódultak be a kezelőkarámba, ki kellett onnan mindet engedni. Utána viszont már a 22-ből egy sem volt hajlandó elindulni a kezelőfolyosón. Ehelyett szép szabályos köröket róttak mind egyszerre, szépen egymás után. Csak mentek körbe és körbe, hogy szinte beleszédültem. Egyszer csak az orvos megelégelte és rákiáltott az egyikre: Hé! Az állat meglepetten megállt és ránézett. Ő pedig intett neki, hogy befelé. A borjú tekintetéből ki lehetett olvasni, hogy "ja, oda? Hát miért nem ezt mondtad? Akkor megyek." És úgy bement, szembe a többi körözővel, mintha csak erre várt volna, hogy valaki egyértelműen fogalmazzon.

A dobogós pedig:

Az a legfiatalabb játékos, aki egy szép őszi napon odament a pótkocsihoz és fél kézzel arrébb húzta:

Kétségek felmerülése esetére: a fényképezést megelőzően tényleg egyedül húzta arrébb.