2017. nov 23.

Élet a falun...

írta: Falusi Élet
Élet a falun...

Bizony, beindult itt az élet, ugyanis a falu belevágott egy gigamega projektbe, mégpedig a csatornahálózat kiépítésébe. Én már őszintén nem hittem benne. Aztán egyszer csak derült égből villámcsapás: reszkess falu, feltúrunk! Olyan igazi magyar módon álltam hozzá. Amíg nem volt, az volt a bajom, amikor megtudtam, hogy nekiállnak, akkor meg azon kezdtem sopánkodni. Jajj, az új parkolóm, jajj, mi lesz itt, jajj, micsoda felfordulás lesz majd! Egy házsártos vénasszony is megirigyelhette volna a tempómat. Aztán titokban elkezdtem abban reménykedni, hogy mire ide eljutnak, addigra nyár lesz és majd jól nem leszünk itt. Erre naná, hogy első körben jöttek a mi utcánkba. Utcánként pályáztak, így nincs mese, aki ezt megnyerte, annak át is kell adnia. Szerencsére a fő gerinc a másik oldalon lesz (jelen állás szerint), így a parkolóm maradhat. Ráadásul nagyon segítőkész, kulturált társaság, tényleg, le a kalappal előttük. Nálunk van az egyik főhadiszállásuk:

img_6866.JPG

img_6880.JPG

No persze a munka a mi szakaszunkon nem ezen a szép, verőfényes napon kezdődött el, hanem másnap, amikor jól esett. Csórók, szerintem nem tudták, hogy mi vár rájuk néhány csepp eső után. Most már igen. Például izomláz, a cipőjükre ragadó iszonyú mennyiségű sár cipelésétől. Gyakorlatilag egy korcsolyapálya lett az utca. Ma reggel konkrétan nem tudtam lefékezni az autót, annyira csúszott.

img_6893.JPG

img_6895.JPG

img_6896.JPG

img_6897.JPG

Ezeket a kis sárgolyókat pedig nagy hiba lenne alábecsülni. Ilyennel van tele a terasz. Lehetne mondani, hogy el kell söpörni és kész, na de ezt csak kenni lehet. Ez nem megy arrébb, ha seprik. Ez kérem, elkenődik és ragad. Úgyhogy én szépen megvárom, amíg a nap cseréppé égeti a kis agyaggolyókat és majd akkor vágom agyon és takarítom el. Addig kerülgetem.

img_6898.JPG

Tegnap elmentem jógázni és a sötétben nem vettem észre, hogy a tiszta sportcipőm merő sár lett még a betonon is, mire eljutottam az autómig. Amikor feltettem a cipőtartóra sem vettem észre (MERT MÁR HOZZÁSZOKOTT A SZEMEM A SÁR LÁTVÁNYÁHOZ GYAKORLATILAG MINDEN RUHANEMŰN!), hogy valami nem stimmel. De bezzeg, amikor mentem haza és a sok kis tiszta cipőcske között ott csúfolkodott az enyém, na, akkor igen. Majd' elsüllyedtem a szégyentől. Csak felkaptam és kint a folyosón vettem fel. Újra és újra kitör belőlem, hogy ezt nem tudom megszokni. Most, hogy eladó sorba került a városi ház (és el is kelt), elhoztam a szép, irodában használatos cipőcskéimet. Két hétig hordtam, mostam, kentem, de ma már egyszerűen nem volt szívem felvenni. Ma annyira elegem lett, hogy gumicsizmában töltöttem a napot. Úgy mentem egy helyi találkozóra, bevásárolni, nem érdekelt. Aki megszól érte, kitakaríthatja a cipőmet. Ja! Jut eszembe! Elmentem tankolni, de elfelejtettem vinni a pénztárcámat, így csak egy ötezresért tudtam gázolajat venni. A kicentizős tankolás nem az erősségem, gondoltam, igénybe veszem a benzinkutas segítségét. Jött is kifelé egy srác, vettem is elő a kétszázast, lelkesen ki is szálltam, hogy "helló". Ám ez ment is tovább. Egy mercis nagyon büszke legénykét akartam megkérni, hogy némi apróért legyen olyan jó, és centizze bele az üzemanyagot a tartályomba.

De nem csak a munka indult el lázasan, hanem a vele járó indulatok is.

img_6886.JPG

Ezzel van tele gyakorlatilag minden. Van szórólap, plakát, a fenti kép pedig az óvoda ajtajáról készült. Nem tudom, ki lépett rá kinek a tyúkszemére, de ennyi bold, aláhúzott betű, ennyi felkiáltójellel, nagy indulatokról árulkodik. Nálunk szerencsére nem jártak a csúnyabácsik, de még csak a hírüket sem hallottam.

Viszont valami egészen más is kezdetét vette. Megállíthatatlanul rohan felénk a tél, jöhetnek a meghitt, kandallós esték:

img_6859.JPG

A sétálóutcára pedig belibbent a szokásos ünnepi ruhájában Ken, bár nem tudom, milyen buliból, mert idén csúnyán szétcsúszva jött le közénk...

img_6899.JPG

 

 

Szólj hozzá