"De! Az egyik testvérem."

Ez egy teljesen hétköznapi eset egy faluban. Ebben legalábbis biztosan. Nem egyszer jártam már úgy, hogy kiejtettem egy nevet, és kiderült róla, hogy a beszélgetőpartnerem testvére/unokatestvére/sógornője/anyja/lánya/testvérének az anyja. Inkább az a ritka, hogy ha két ember között nincs valamilyen rokoni kapcsolat. Mindig meglepődök éppen ezért, ha ezek után két falubeli házasodik össze. Szegről-végről gyakorlatilag mindenki rokon.

A fenti beszélgetés amúgy egy olyan nővel zajlott, akiről azt hittem, már tudom, kik a közvetlen családtagjai. Meg is lepődtem egy kicsit. Nem is olyan régen az egyik hivatalnoknak tettem egy nehezen félreérthető utalást arra, hogy akiről szó volt közöttünk, szerintem keményen iszik. Pár perccel később meg is állt bennem az ütő, hogy akár az apja is lehet, így gyorsan elnézést kértem az illetőtől, elismertem, hogy bele sem gondoltam, hogy akár rokonok is lehetnek. Ezúttal szerencsém volt.

Még kalandunk elején kimentem egyszer a temetőbe, ami viszont meglepően kicsi. Ott nézegettem a sok külföldi nevet, ahogy fokozatosan magyarosodott a hosszú évek során. Már akkor is feltűnt, hogy körülbelül tízféle vezetéknév van, aztán kész. Jött be egy-két bevándorló a szomszédos falvakból/városokból, de az meg annyira elenyésző, hogy el sem tudtak még terjedni azok a nevek. Nekik kell még egy-két generáció, hogy egyáltalán jegyezzék őket. Ráadásul ezeket nagyon észben tartják az őslakosok. Ha valakire azt hiszem, hogy tősgyökeres, pedig nem, akkor azonnal legyintenek. "Á, az nem is itteni. Annak az ükapja úgy jött át három faluval odébbról. Nehogy azt hidd, hogy idevalósi!" Emlékszem, egyszer beszélgettem egy hölggyel, aki gyakorlatilag minden egyes embert ismer a faluban. Kérdeztem tőle, hogy van-e olyan, akinek nem tudja a nevét. Erre szabadkozni kezdett, hogy hát persze, ő még csak pár éve költözött ide. Még csak harminc (!) éve.

Ennek az ellenkezője is előfordult már. Egy fiatal nő pont azt kérte ki magának, hogy ő nem helybéli. Itt született ugyan, de az apukája nem, úgyhogy ő nem idevalósi. Mondjuk ez nekem inkább fura, mint a fentiek, de mindenki az, aminek érzi magát. A kedvencem a "nem erről a környékről származom." 7 teljes kilométerrel arrébb született, de az már szigorúan nem ez a környék. Ahol én születtem, szinte az egész megyét a környéknek tartom. Bármelyik közeli város neve hallatán büszkén mondom, hogy én is arról a vidékről származom. Nem is értem, mi ez a fura elhatárolódás a környező településektől. Tény, hogy egy másik nemzet leszármazottai, de már olyan régen élnek ezen a vidéken. Ettől függetlenül csodálatra méltó, ahogyan őrzik, ápolják hagyományaikat, gyökereiket, és félnek, nehogy szertefújja őket a szél.