2018. sze 17.

Felfegyverkezve

írta: Falusi Élet
Felfegyverkezve

"Bogika aznap reggel a határra volt kénytelen menni. Hideg, februári nap volt, ráadásul szürke égbolttal, de legalább nem fagyott az éjjel, így nem kellett jeget vakargatni a trabi szélvédőjéről. Bogi egyetlen problémája az átkelővel az volt, hogy az ellenkező oldalon szolgáló egyik kolléga az iránta táplált rajongását csak úgy tudta kifejezni, hogy ostoba viccekkel gyötörte. Egészen konkrétan ostoba módon próbálta megviccelni. Ezek a kísérletek általában csúfos kudarcba fulladtak, senki nem nevetett, csak Bogit nyomorították meg aznapra. Ezen a napon is kicsit nehéz szívvel érkezett meg a helyszínre, és nagyon remélte, hogy az a bizonyos határőr aznap szabad.

Viszont Ámor úgy döntött, ad még egy esélyt annak a szerencsétlen flótásnak. Amikor Bogi meglátta elhaladni a fülkéje előtt, összeugrott a gyomra, de ezúttal szerencséje volt, a férfi kedvesen mosolyogva bólintott és eszébe sem jutott megállni. A lány megkönnyebbülten látott munkához.

A nap szerencsére csak annyi eseményt tartogatott, amennyi elég volt ahhoz, hogy kellemesen elteljen. A műszak végéhez közeledve, Bogi nekilátott a még hátra lévő adminisztrációhoz amikor kopogtak a fülke ablakán. Jáni, a lovagja volt az.

- Helló Jáni! Na, mi újság, régen láttalak! - köszönt ki neki kedvesen a lány. Kicsit kijjebb hajolt az ablakon, mert arra gondolt, súg neki egy poént, amin már reggel óta kuncogott magában, csak nem jutott még odáig, hogy valakivel megossza. Jáni most pont kapóra jött.

A poén sorsa viszont már reggel elrendeltetett, mert ahogy Bogi előredőlt, a fiú előkapta a gázspray-t és a lány arcába fújta. Bogi szó szerint úgy érezte, hogy megőrül. Irtózatos fájdalmat érzett mindenhol. Azt ugyan nem tudta, hogy az a nyamvadt még ott van, vagy esetleg elmenekült, de ő rákezdett, hogy a 23 életéve alatt megtanult valamennyi káromkodást, illetve trágár szót hiánytalanul, és a lehető legpontosabban idézve felsorolja, időnként belefűzve Jáni nevét, hogy az nehogy azt higgye, nem neki szól. Férfiakat megszégyenítő káromkodását hallgatta még az átkelésre várakozó autósok sora is, mert Bogi nem bízott semmit a véletlenre, a biztonság kedvéért ordított, arra az esetre, ha Jáni nem a fülke előtt várná ki szép türelmesen, amíg a mondandója végére ér.

Azóta három év is eltelt. Közben megszületett Bogika kisfia, Döme is. Éppen egy hónapja volt, hogy a szülés után újra egyenruhát öltött, amikor szóltak neki, hogy készüljön, mert férfi dolog vár rá is, igazi nehézfiúk közé kell mennie néhány társával. Sietve is ment ebédelni, még az övét sem csatolta le. Kifejezetten izgatott volt, hiszen az elmúlt évek legnagyobb kalandja az volt, amikor egy esküvőn a haját hányta tele a gyerek, és egész este úgy szaglott, hogy enni sem bírt tőle.

Már befejezte az ebédet, amikor még úgy döntött, leszalad egy kávéra is, így sietősen állt fel az asztaltól. Miközben még az asztalon pakolt össze, a fenekével már tolta is ki maga alól a széket. Egy pillanatra azonban megállt. Mintha valami furcsa, sziszegő hangot hallott volna. Figyelt, de csak a kanalak csörgése, és a többiek morajlása hallatszott. Befejezte a mozdulatot, de ekkor már egészen határozott, erőteljes sziszegés töltötte be körülötte a teret. Hanyatt-homlok rohant ki az ebédlőből, miközben úgy rémlett, el is kiáltja magát: gázspray!

De ezt feltehetőleg csak szerette volna, mert senki sem követte. Azonnal legalábbis. Főnöke a kezéből vette át a kilincset, és abban a szerencsében volt része, hogy egyenesen a spray által kibocsátott, láthatatlan felhőbe sétált bele. Ekkor már a kollégák is mind egy emberként ugrottak fel, szemüket törölgetve, köhögve, és keresték a menekülési lehetőséget. Amikor mindenki jobban lett, vállon veregették a lányt.

- Hiányoztál Bogika. Tudod, eddig esténként inhalálóval kínoztam a gyereket, de ma ráébresztettél, hogy csak bele kéne fújnom ezt a szart az arcába. Az én orrom is úgy kitisztult, hogy még a tavalyi lerakódás is kimenekült belőlem.

- Én pedig légfrissítő helyett fogom innentől használni. Tudod, úgy, hogy minden fél órában fújjon egyet. Szerintem a feleségem már szinte bútordarabnak tekinthető barátnői végre elszoknának a házból.

- Dezodornak is jó lesz az, úgyis láttam a reklámban, hogy bizsergetős, meg frissítős a legújabb találmány. Na, ez barátom úgy bizserget, hogy egy hétig pörögsz tőle.

Őszintén, és sokáig nevettek, de Bogi azért azt sajnálta még ennyi év után is, hogy Jáni ebből nem kapott."

 

Szólj hozzá