Az alábbi írás cselekménye kitalált történeten alapul. A benne megjelenő szereplők is kitalált személyek, valóságos személyekkel való mindennemű hasonlóságuk pusztán a véletlen műve!

Vegyünk például egy kis falut, valahol az Isten háta mögött, ahová kevesen látnak el. Vegyünk egy munkáltatót, aki közmunkásokat tart. Miután dübörgünk, így ezen emberek bére is természetesen bőséggel elég egy legalább négy gyerekes család tisztességes fenntartására. Miután a nagyobb részük szakképzetlen, így a nagyon is igazságos, tisztességes, jóval 100 000 Ft alatti fizu, amit egy nagyobb bevásárlás alkalmával el lehet költeni egy tisztességesen rohadt drága, igaz magyar üzletláncnál, igazi ajándék. Mert hát, miért nem járt valami fain egyetemre mind, dacára annak, hogy földmunkások sokszor nagyon szegény gyermekei ők. Pont ugyanannyi lett volna nekik is a ponthatár, mint annak, akinek a szülei megtehették, hogy iskoláztassák az utódokat.

Vegyük Ferencet, aki az általános iskola befejezésével folytatja azt, amit a szülei elkezdtek. Gürizik a fóliában, illetve az üresjáratok ideje alatt pedig dolgozik a falusi nagy munkáltatónak. Közmunkás, szépen meg is kapja a maga nagyon is tisztességes fizetését. Mivel igazi jó munkás, kiemelkedik a többi közül, így egyre több feladatot bíznak rá. Megbecsülik, hűségéért cserébe hétvégéken is dolgozhat. A fizetése természetesen sosem emelkedik, amit nagyon is könnyű megmagyarázni egy igazi jószívű, lojális munkásnak. Emberünk tizenévig lelkiismeretesen dolgozik minden áldott nap. Mindent, amit rábíznak, tökéletesen el is végez, hiszen ő ilyen típus, igényes, alapos, pontos. A többiek, akiknek kicsit nagyobb a szájuk, kicsit rafkósabbak, már szinte a dupláját keresik, mert ha nem kaptak volna többet (és még mindig jóval nettó 100 000 Ft alatt járunk!), nem lettek volna hajlandóak megfogni a vasvillát.

Egy napon hősünk élete úgy alakul, hogy rohadtul nem lesz elég az ötvenezer fronyó havonta. Szól hát a nagyságának, hogy szőr van a tejben, neki is szüksége lenne arra a pénzre, amit mindenki más már megkap. Ki is gúvad a szempár, hogy hát azt nem lehet, szegény az eklézsia, sajnos ennyi van. Emberünk értetlenül áll, hiszen ő egymaga több munkát végez, mint az összes léhűtő együttvéve. Nem, és pont. Hősünk bánatában felmond. Fel is bőszíti hálátlanságával a munkáltató őfelségét. Megkapja a kőkemény lelki fröccsöt, majd egészen egyszerűen közli, hogy ő nem fogja aláírni a kilépő papírjait. Egy kívülálló személy ekkor felhívja Ferenc figyelmét, hogy ez itt valami olyasmi, amiért fel is jelenthetné a munkáltatót a p..ba. Ferenc őrlődik, hiszen mégis arról az emberről van szó, aki a faluban nagyon magasra mászott a húsos ládákon, neki csak nem szabad ellentmondani, mert akkor baj lesz. Kicsi a terület, könnyű mindenhol utolérni, és megkeseríteni sima pirmó bosszúvágyból az ő és gyermekei életét is. Elég szólni a tanító néninek, hogy cseszegesse a gyerekeket, aki persze jobban félti az állását annál, hogy ne fogadjon szót. Innentől persze már determinálva van a csemeték sorsa is...

Ferenc azért kap egy buksi simit, és egy ígéretet, hogy ha nem mond fel, és megelégszik azzal a nagyon is sok mindenre elég ötvenezerrel, akkor fél év múlva (!!!! B+), neki is megemeli a fizuját annyira, amennyit mindenki más is kap.

Miután Ferenc nem járt még középiskolába sem, semmilyen jogi és egyéb ismeretekkel nem rendelkezik. Fogalma sincs, hogy neki, mint munkavállalónak, milyen jogai és követelései lehetnének. Ő csak azt tudja, ami beidegződött, hogy akik a trágyadomb tetején állnak, és nagy pofával mondják a magukét, azok okosak, és fontos emberek. Azoknak mindig igazuk van, és amit mondanak, tesznek, az biztosan jó, hiszen a falu első emberei már csak tudják. Abban is biztos, hogy aki csipketerítőt tesz a trágyarakás tetejére, mert van rá pénze, az szavatartó, megbízható ember is. Így aztán hősünket jó nagy pofán csapásként éri, hogy fél év múlva sem kap fizetésemelést. Hogy is gondolta! Ilyen nehéz időkben? Há' van képe ilyennel előállni? Menjen csak szépen vissza a munkájához, sőt, szedje össze magát, mert hétvégén estig kellene dolgoznia, hiszen a nagysága kerítésit mégis ki csinálná meg. Majd kap egy szalámis szendvicset, meg egy keverős kávét, ha jól viselkedik.

Rengeteg Ferenc él eldugott falvakban. Szemét, aljas, gátlástalan véglények perverz szórakozásának kitéve. Miután tudatlanok, tanulatlanok, így gyakorlatilag bármit meg lehet velük tenni. Félelemben tartják őket, mert hát ők a hatalom. A hatalomtól pedig megtanultuk, félni kell, mert ugye az arra van, hogy a rosszakat megbüntesse. Nincsen Ferencéknek önbecsülése, csak a rettegés marad, hogy a főnökök nehogy elvegyék még azt a kicsit is, amit eddig kikapartak.