Eljött a pillanat, hogy emléket állítsak ennek a dalnak, amely az alattunk lévő bár zenekara repertoárjának egy stabil eleme. Nagyjából harminc dallal dolgoznak, és mivel jönnek-mennek a nyaralók ez bőven elég is. A falu, ahol lakunk egy nyaralófalu, nem tudom, hogy vannak-e állandó lakók, de kétlem. Maximum kétlakiak, mert azért van egy-két olyan ház (jó, nem ház, hanem villa), amelyben gondolom évente egy-két hétnél többet töltenek el. Legalább is remélem, mert ha már sóvárogva nézem, hogy de szeretnék én ott lakni, akkor a kedves tulajdonos nem csak az emlékeiben látja az év nagy részében a  sírokolyangyönyörű panorámás házát a medivel a teraszon. A mi kilátásunk is sírós, de ugye ez még nem a miénk, így nem is "végleges".

 Szóval vannak azok a napok, amikor táncizunk a teraszon a "la camisa negra"-ra és vannak azok a napok, amikor a "let it be"-re eszegetjük a vacsorát.

Nagyon lelkesen nyomjuk a spanyolt, magabiztosan használom mindenhol, még akkor is, ha angolul próbálnak kommunikálni velem. Mert hogy nem beszélnek angolul, maximum nagyon alap szinten, és a bonyolultabb dolgokban elvéreznek. Én viszont egy-egy intézni való előtt tisztességesen felkészülök minden lehetséges kimenetre, és megtanulom a tíz kritikus kifejezést az odavezető úton. Persze van, hogy mondjuk a pincér angolul beszél hozzám az első perctől az utolsóig, én meg spanyolul őhozzá. Ez kívülről elég vicces lehet, de nekem így is jó. Nem és nem beszélek velük angolul, azt már nem kell gyakorolnom, a spanyolt viszont nagyon. Vicces, de néhány napja rákaptam a Gipsy Kings-re is. Eddig is szívesen hallgattam, de így, hogy kihallok szavakat belőle! Óriási élmény. A fene gondolta, hogy negyven felett fogok egy új nyelvnek nekiállni megtanulni. Az angol igeidők is ijesztők voltak elsőre, de a spanyol igeragozós könyvemtől még mindig félek. Nem hiszem el, hogy valaha képes leszek ennyiféle ragozást megtanulni. A vicc az, hogy a német, amit utáltam, és nem voltam hajlandó tisztességgel megtanulni (szakmai középfokú ide vagy oda), most úgy tódul a nyelvemre, hogy ihaj. Nem is értem. Ha én azt tudom, hogy spanyolul kell tanulni ahhoz, hogy a német jól menjen...

Jaj, tényleg! Ma egy csapat elképzelésem sincs milyen nemzetiségű fiatalember jött-ment fel és alá az utcában, láthatóan kerestek valamit. Mivel törölköző és labda is volt náluk, gondoltam, az utca végén lévő természetes medencét keresik. Amikor harmadszorra jöttek felém, kicsúszott a számon, hogy: segíthetek?
Na, baszki', ha most azt mondják, hogy igen, akkor bajban leszek... Szerencsére a kocsijukat keresték, és megértettem, amit mondtak! Elnézést kértem a tolakodásért, és sietve indultam a "kisboltba" a lányomnak pizzáért.

Most teszek ide egy pofátlanul gyönyörű képet, amihez tessék meghallgatni a "la camisa negra" című dalt, és tessék felkészülni a dallamtapadásra.

u.i.: elkészült a következő írásom, pedig azt hittem, még két hétre szükségem van. Egy óceánparton még az írás is sokkal könnyebben megy...