Nem is lehetnék boldogabb!

Falun élni egyszerűen tuti! Soha többé város, pláne nem nagyváros.

Az előző faluban eszembe sem jutott veteményeskertet művelni. Igaz, ott olyan kőkemény a föld, hogy nem is igazán lett volna szerencsés. Legalábbis számomra. A helyi erők természetesen tisztességgel gondozták kertjeiket. Miután gyerekkoromban megtanultam, korán reggel érdemes gazolni, amikor még harmatos a föld, úgy döntöttem, ezt a tudást soha nem szeretném kamatoztatni. Erre itt! Borsó, hagyma, retek, cukkini, koktélparadicsom, paprika, petrezselyem is zöldellik nekem. Minden nap nézem, hogy ki és mekkorát nőtt.

Emellett a virágoskertet is próbálom megszeretni. Vettem bele kövirózsát, mert abban hiszek. Nagyon cuki növény, letört róla pár rózsácska, és aki ahogyan lepottyant, úgy eresztett gyökeret. Aki pofával lefelé, az úgy, aki meg oldalával, az meg amúgy.

A másik kisbabám, a hurmafa. Imádom ezt a gyümölcsöt, és nagyon vártam, hogy saját fám is legyen. Nincs elég gyümölcsfa ugye...Nagyon aggódtam érte a viharok során, de úgy tűnik, szeret itt lenni.

Szégyellem, de utálok befőzni. Nem a munka miatt, hanem azért, mert óriási pocskolással jár, és egy rakás koszos edénnyel. Viszont miután 18 gyümölcsfa van, nem igazán volt opcionális. Kértem hát egy befőző automatát, ami tényleg óriási találmány. Ennyi gyümölcsöt nem vagyok hajlandó elpocsékolni. Persze-persze, pálinka, meg minden, de ennyit azért abból sem. 18 üveg cserkó már a spájzban pihen. Igaz, talán ez a legkönnyebb meló mind közül, de én akkor is nagyon elégedett voltam. Ez csak az egyik fa:

Ráadásul a tegnapi nap olyan igazán vidéki volt. Reggel elvittük a fiam osztálytársait vitorlázni, mert aki kivitte volna őket, lemondta. Mivel a gyerekek csalódottak voltak, úgy döntöttünk, bevállaljuk mi. Én tényleg nagyon izgultam emiatt, de szerencsére a szülők nagyon segítőkészek voltak, vállalták a fuvarozást, hoztak mellényeket, minden gyerek világos talpú cipőben jött, a gyerekek pedig példásan fegyelmezetten viselkedtek. Délre értünk haza, amikor is egy gyors ebéd után leültem a számítógép elé, mint ügyvezető, illetve mint egy zeneipari cég gazdasági igazgatója, és pár órát ezekben a szerepekben dolgoztam. Mikor lejárt a munkaidőm, kicsattogtam szépen a rózsaszín vödörkémmel, és 18 üvegnyi cseresznyét leszedtem a fáról.

Ma retket tettünk el. Igen, ilyen is van. Persze csak este, mezítláb a meleg fűben (ez a legjobb, de tényleg!), mivel ma egész nap a számítógép előtt kellett ülnöm.

Múlt héten voltam az előző faluban, és végig az lebegett a szemem előtt, hogy ha ügyes vagyok és mindent idejében elintézek, hamarosan a minden nap frissen vágott fűben pihentethetem a talpacskám. Reggel megihatom a tejeskávémat kint a fűben, a szomszéd kutyáját, és a mi nyuszinkat bámulva.

A vacsorák innentől kezdve kizárólag a grillen készülnek, még akkor is, ha csak egy könnyű ételre, mondjuk egy kis spárgára vágyom.

Nekem, esküszöm, nem kell több.