Valószínűleg sokan úgy felszisszentek az utolsó kicsöngetés hangjára, mint azon igaz magyar férjurak, akik a blikket olvasgatva felpillantottak, és meglátták, asszonyuk épp tiszteletlenül bánik a késsel, és gondos mosogatás helyett a mosogatógépbe vágta azt.

Igaz, már a pünkösdi hétvégén is elözönlötték a nyaralók a tópartot úgy, hogy az utakon csak lépésben lehetett közlekedni, amit még ráadásul az is tetézett, hogy a kétnapos bezárt boltokra valahogyan fel kellett készülni, mert mi van, ha esetleg soha többé nem nyitnak ki.

Ráadásul a nyaraló tulajdonosok amúgy is izék, mert ahogy ideérnek, azonnal nekiesnek a fűnyírásnak, hogy szegény helyi erők délutáni pihenését megzavarják. Megy is a morgás a fészen emiatt, na meg a hangos zene és dajdajozás miatt is. A mi utcánkban nem járnak nyaralók, szemben és mellettünk munkásszálló van, de eddig egyszer bográcsoztak hangos énekszóval, amikor bejött az első jó idő. Sokáig nem is tartott a buli, mert mire elkészült a vacsi, ki is dőltek.

Azt viszont leszögeztem a gyerekeknek, hogy augusztus 20-ig nincs mászkálás. Boltba is reggel 8-ig lehet menni úgy, hogy a 8 óra az már a hazaérkezés időpontja. Szerencsére már itt lakunk és itt is van mindenünk, így a kerékpárok is. Végre nem kell mindenhová autóval menni. Tavaly olyan nehezemre esett minden nap beülni a forró kocsiba azért, hogy pár perc alatt leguruljunk a kikötőbe. Végre mehetünk két keréken. Óriási könnyebbség minden tekintetben. Sőt, mint helyi lakos, a gyerekek kaphattak ingyen strandolásra feljogosító kártyát is, amit viszont csak a fiamra kellett kiváltani, mert végre a lányom tartós beteg kártyája is felér egy belépővel, és a kísérő is mehet vele. Mondjuk a strandot még így is kerüljük, mert nem szeretjük a tömeget. A legjobb a tavon horgonyozva fürödni, így legalább ugrálni is lehet. Maximum a kisebb strandra mentünk párszor este, amikor a nagy többség már haza is ment. Ilyenkor egyébként amúgy sincsen belépő, szóval jó eséllyel teljesen fölöslegesen váltottuk ki azt a kártyát, de idén is megígértem, augusztus végén elviszem őket a nagy strandra is az élmény miatt. Mert azért a tömeg az tömeg. Sorban állás, ingerült bácsik/nénik, vízbe pisilő kisgyerekek, na. Mégsem vehetem ezt el tőlük. Meg természetesen nekem is jár, hogy könyvvel leheveredjek a fűbe és olvasgatás helyett két percenként felkapjam a fejem arra, hogy: anyu nééézd, de nééézd, anyuuuu, de nézz már ideeeee!

El is szaladtunk még egyet libegőzni, hogy jól megjegyezhesse az élményt mindenki magának és gondosan elraktározza a nyár végéig.

Ami viszont jó, hogy lehet kicsit lazábban öltözni, ha esetleg mégis emberek közé kell menni, hiszen úgysem tudja senki, hogy nyaralok, vagy már én is helyi erő vagyok. Igaz, a bikini felső, forrónaci kombóból már kinőttem mindenféle értelemben, de azért a rövidnadrág is óriási könnyebbség. Még az előző faluban sem jutott volna eszembe rövidnacit felvenni.

Eddigi életem legszuperebb udvara terül el a ház körül. A hátsó részén, ami amúgy is takarásban van az utcától és a legtöbb szomszédtól, van egy óriási diófa. Délután mesés árnyékot ad és még a legnagyobb hőségben is kellemesen el lehet alatta üldögélni. A fű tökéletes, lehet mezítlábazni. Végre, végre, végre.

Az előző faluban azt mondtuk, olyan, mintha minden nap hétvége lenne, itt pedig bátran kijelenthetem, minden áldott nap nyaralunk egy jót.